Brogli Miklós

Brogli Miklós (1822-1871) katolikus pap

Életéről, pályájáról csak keveset sikerült felderíteni, az alábbi adatok meglehetősen hiányosak.

1822 november 5-én – Károlyfalván megszületett
1840-es évek – felszentelik
Részt vesz a 1848-49-es forradalomban
1850 Erdőbényén segédlelkész
1851 Tállyán segédlelkész
1860-61 Rátkán plébános
1863-1869 – Hercegkúton plébános

1869-1871 – nyugállományban, eközben spataki káplánokkal látja el Hercegkút plébániáját
1871 meghal 

Néhány részlet a forrásokból, melyekben szerepel:

Bejegyzés a kereszteltek sárospataki anyakönyvében az 1822-es évben:

1822 november 5-én született Károlyfalván közrendű polgárként (Plebs) a római kat. vallású Josephus Brogli és Clara Hauser (Brogli József és Hauser Klára) gyermekeként.
Keresztszülei: Nicolaus Hochvárt és Magdalena Schmidt (Hochvárt Miklós és Schmidt Magdolna), a keresztelő pap: Joannes Bellosics (Bellosics János)
Az anyakönyvet latin nyelven vezették, ennek megfelelően Nicolausként jegyezték be.

„A katholikus papság is igyekezett előmozdítani a haza sz. ügyét. A kassai szeminárium lelkes növendékei közül egynehányan fegyvert ragadtak. Prámer Alajos, sz. széki aljegyző és Tomanóczy Antal, nagymihályi káplán elöljárósági engedélylyel tábori lelkészeknek állottak be. Kapossy Menyhért, Hericz Ferenc, Brogly Miklós, Somogyi József, Blaskó Antal, Hrisovszky János, fölszentelt fiatal papok lelkesedéssel siettek a magyar táborba. Fegyvert fogott csaknem minden hegyaljai káplán.”

(Szokolszky Bertalan: A százéves Kassai püspökség. 1804-1904. - Kassa, 1904. 76. oldal)

1850-51-ben sárospataki anyakönyvi bejegyzésekben mint erdőbényei segédlelkész szerepel, több károlyfalvi pár esketőjeként.

1851-ben Tállyán is segédpap.

1851-ben Szirmay Ödön földbirtokos Brogly Miklóst ajánlja a megürült erdőbényei plébániára plébánosnak, de végül Kocsis Jánost nevezték ki.

„Kocsissnak Erdőbényén sem lehetett kezdetben könnyű dolga. A helybeli földbirtokos, Szirmay Ödön 1851. április 19-én, a Bessenyey Pál tállyai lelkésszé történő kinevezésével megürült erdőbényei plébániára Brogly Miklós tállyai segédlelkészt ajánlotta, aki a községben szolgálva „a nép közbizodalmát” már megnyerte. Arra hivatkozott, hogy elődei nagyatyja és apja kéréseit figyelemre méltatták, „különösen azon okból, mert igen jól tudták, hogy a nép és Földes úr közti békés viszony s jó egyetértés fenntartása — E[rdő]bényének közönsége többnyire curiális jobbágyokból állván — fő tényező a helybeli lelkész volt”.  Az erdőbényei hívek egy része Brogly mellett állt ki, aki 1848-ban lelkesedéssel sietett a magyar táborba, mások április 18-án Bodnár József sárospataki segédlelkész kinevezését kérték a püspökségtől.”

(Századok – 2014 24. KÖZLEMÉNYEK • Zakar Péter: A Kassai Egyházmegye tábori papjai 1848/49-ben III/727. 735. oldal)

Egy 1860-as Pesti napló-számból tudjuk, hogy a Magyar Akadémia javára adakozók között volt 2 Ft-tal.

 

Az 1860-61-es években Rátkán volt plébános, s ezekben az években - a Gazdasági Lapokból tudjuk - az akkor induló országos mozgalomhoz, a selyemhernyótenyésztéshez csatlakozott. A Magyar Gazdasági Egyesület ösztönözte és támogatta a mozgalmat, főleg a falusi tanítókat és lelkészeket selyemhernyótojások adományozásával és  forintjutalmakkal. 1860-ban Brogly Miklós rátkai plébános 1 lat selyemhernyótojást kapott, majd 1861-ben 50 Ft jutalmat.

1863 augusztusától 1869 februárjáig Hercegkúton volt plébános

1869 februárjától 1871-ig már nyugállományban látta el a szolgálatot pataki káplánok  segítségével   http://narr.hu/papok.htm 

Hercegkúton 1844-1849 között átépítették a rossz állapotban lévő templomot 

"Az építés anyagi forrásait a trautzonfalvi hívek adományai képezték. A hívek felajánlásairól részletes nyilvántartás nem maradt fenn, azonban egy konkrét esetről tudunk. Brogly Miklós plébános negyedszázaddal később az egyházközség 1870. évi leltárába „Jegyzék”-et vezetett be a következő szöveggel: „1827ik év augusztus 24én elhalt Krámer Agatha (Georgius Miller özvegye, 1766. feburár 7-én Martinus Krammer és Genoveva Hellin gyermekeként keresztelték – NJ) 200 ezüst forintot végrendeletileg oly szándékkal hagyományozott, hogy ezen pénzből a Trautzonfalvai templom részére Szt. Agatha képe szereztessék meg. Ezen tőkepénz Trautzonfalva községi elöljárók által egészen 1844ik évig kezeltetvén az akkori elöljárók szóbeli vallomása szerint a gyümölcsözött kamatokkal együtt 280 ezüst vagyis a jelenlegi pénzláb szerint 294 oszt. (osztrák) értékű forintokra rúgott – mely tőkepénz az akkor újonnan épült templom költségeinek födezésére fordíttatott. Hogy pedig a hagyományozó Istenben boldogult Krámer Agatha vég akaratának az idők kedvezőbb fordultával elégtétessék a község jobbjai – de maga az ájtatos intentis (szándék) is kívánja.” Későbbi leltárakból tudjuk, hogy Krámer Agatha végakarata teljesült, a Szent Ágota-képet megvásárolta az egyházközség, sőt jóval később a templom első boltíve bal oldali szekkójának egyik alakjaként Szent Ágota lett megfestve."

(Naár János : Adalékok az egyházközség történetéhez 2. r. = Hercegkúti hírek 2005/6. sz.)

"Az egyházközség 1870. április 1-jén felvett leltárában a templomról a következőt olvashatjuk: „A templom jó anyagból épült, falai egészek, homlokzata igazítandó. A boltozaton repedések mutatkoznak. A falak kívül belül simák, bemeszelvék. A fazsindelyes tető újítást igényel. Kőtalapzata jó állapotban van. A sekrestye elég tágas és jó száraz. Az ajtók erősek és jó zárral ellátvák. Az ablakok egészek, drót róstal védvék – két kisebb szintúgy drót róstal – három a chóruson róst nélkül.” A leírásból megtudhatjuk, hogy a homlokzat és a tető felújításra szorul, valamint a boltozaton megjelentek az első repedések."

(Naár János : Adalékok az egyházközség történetéhez 2. r. = Hercegkúti hírek 2005/6. sz.)

1869. nov. 16-án pályázatot ír ki hercegkúti kántortanítói állásra, mely aláírásával megjelenik Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869 4. 1869-12-02 / 48. szám (767. oldal) 

A hercegkúti feljegyzések szerint is nagyon lelkiismeretes, gondoskodó plébános lehetett, s gondosan rögzítette az egyházközségében történteket.

Kézírása a trauczonfalvi anyakönyvben

Az eddigi adatokban elgondolkodtató a korai nyugállományba vonulás (47 évesen). Talán komoly betegség miatt történt, hiszen 2 év múlva, 49 évesen el is halálozott.

Brogli Miklós a szóbeli hagyományban:

Rák Mártonné Brogli Mária (1924-2009) a következőt hallotta róla a nagymamájától: 

„Amikor a templomi fundamentumot ásták [1877], a régi fatemplom sekrestyéjének ajtajára oda volt írva két pap neve, akik Károlyfalváról származtak. Brogly Miklós (fehér pap volt, hercegkúti plébános is volt) az egyik, a másik a régi Burger János.  A fundamentumásásnál, odahívták a nagymamát, a fenekére ütöttek, hogy emlékezzen rá.” 

(Hauser Zoltán: Carolfalve, Karlsdorf, Károlyfalva. – Kf, 2001 p. 239.)