Régen a falut a bíró vezette, akit maguk közül választottak. Jól összefogó, haladni képes, fejlődő közösség volt, akik lassan, fokozatosan, közösen felfejlesztették a falut, önerőből.
Legelőször kezdték a közös kemencével, később a falu templomával, a temetővel és így tovább. Két tantermes iskolát építettek két tanítólakással. 100 év múlva már új templomot építettek, majd parókiát, hogy önálló plébánia lehessenek. Volt a faluban suszter, a Balla bácsi, varrónők a falusi asszonyok közül többen is, boltos a Winkler Tóni bácsi, hentes a Havril bácsi, postás a Butkai Miska bácsi. Majd megalakult az ÁFÉSZ szövetkezet, és építettek vegyes- és italboltot nagy raktárhelyiséggel, amely egyben a falu kulturális-közösségi helyisége is lett egy időben. A nagyméretű raktár, a „terem” és a „teremudvar” adott helyet a színdaraboknak, báloknak. Önkéntes tűzoltók szerveződtek. Építettek tűzoltószertárat, fecskendőt vásároltak. Megszervezték a tűzoltószertárba és a templomtoronyba a tűzőrséget nyáron, akik vigyáznak és figyelmeztetnek tűz esetén. Elrendelték minden udvarba a kapitányvíz meglétét is. Volt a falunak közös darálója, ahol a darálásért veteménnyel fizettek, amiből eltartották a falu bikáját. Három rendben cselédházat építettek. A cselédeket: csordást, kondást, gulyást, libapásztort évente fogadták meg, és ezekben a lakásokban lakhattak, míg itt szolgáltak. A cselédház mellé építették a bikaistállót is a falu bikájának. Kialakítottak egy fürdőmedencét is, amit a Stiarlok és a Jaskó kútja táplált vízzel a Luktában. Ez nagy szolgálatot tett nyári időben a cséplések alkalmával. Ide jöttek lemosni magukról a port, nem kellett a Ronyváig menni. A gyerekeknek is jó volt ott lubickolni a melegben. Volt időszak, amikor családi ápoltakat tartottak (a szomszédos Köveshegyen volt az elmebetegek otthona, onnan hozták ki őket), akkor fürdetőt építettek, mert ez előírás volt. Sok mindent önerőből, közösen, a falu érdekében „úrdolgában” végeztek.
Amikor megalakult a tanács (1950), először a Bakszi-házban volt a tanácsiroda. Majd felépült az új tanácsháza, a mostani faluház. Ebben az épületben kapott helyet az orvosi rendelő, mozi, posta, színpad nézőtérrel, könyvtár. A temetőben a régi hullaházat elbontották, s építettek helyette ravatalozót. A tsz megalakulásakor épült a tsz iroda és a terményraktár. A tsztanyán istállókat építettek a teheneknek, malacoknak. Tejcsarnokot létesítettek. A falu darálóját megszüntették, helyette az ÁFÉSZ tápboltot helyezett ki a faluba, meg gázcseretelepet. Külön pártházat is építettek, ami egyben a falu fiataljainak, a kiszeseknek is helyet adott a szabadidő hasznos eltöltéséhez. Amikor a kisebbségek, a nemzetiségek kiemelt szerepet kaptak az ország életében, nálunk is megalakult a sváb kisebbségi önkormányzat. Ekkor építették össze a tanácsházát a pártházzal, és lett belőle a mostani Faluház. Lebontották a régi, már nem használt cselédházat, a helyére szabadtéri színpadot építettek. A körzetesítés miatt nem használt iskolából óvodát alakítottak ki.
Így fejlődött a falu önálló községként az idők folyamán, de most már lefelé vette az irányt. Amilyen lassan fejlődött, most olyan gyorsan épül le. Nincs önálló önkormányzatunk, 1984-től Sátoraljaújhelyhez tartozunk, mint csatolt település. Már nincs iskolánk. A templom is lassan kiürül. Nincs saját papunk, a parókia üresen áll. Az orvos még kijár hetente egyszer, de már nincs postánk. Külterületi kézbesítő jár ki kocsival. Megszűnt a mozi, már tévét nézünk. Nem kell tejcsarnok, már nem tartunk tehenet. Van villanyunk, vezetékes ivóvizünk és vezetékes gázunk, kábeltévé és internet. De nincs egy vegyesboltunk, mert már nem kifizetődő. Kenyeret, tejet, szódát, gázpalackot hetente hoznak ki a faluba, onnan lehet venni, de ha jön egy kirándulócsoport, semmit sem tud vásárolni, még az utcai vízcsapok is majd mind el vannak zárva. A régi lakásokból már kihaltak vagy elköltöztek az emberek, lassan teljesen elfogyunk. A házak üresen sorakoznak. Már alig vagyunk, és ez a kevés ember sem tart össze. Nincs közösségi élet, az itt élők a tévé és az internet előtt ücsörögnek. Nem vagyunk képesek egy tájházat kialakítani, hogy valamit megőrizzünk a múltunkból, amit még megmutathatnánk az itt élő fiataljainknak. Van-e jövőnk? – mert egy közösség akkor lehet erős, ha ismeri a múltját is.
Karajz Margit, 2010-es évek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése