A család birtokában van egy későbbi, 1964-ből való "Vers az ételekhez" c. füzetke, ezeket valószínűleg ifj. Karajz Antal házasodása idején másolták füzetbe. E most előkerült lapok régiesebb írásúak. Vagy id. Karajz Antal fiatalkorából, az ő házasodása idejéről valók, ő 1922-ben kötött házasságot, igaz Vajdácskáról nősült, a lakodalom is ott volt, a bonyolítás, a versek vajdi szokás szerint történhettek - ez esetben egy vajdi vőfélykönyv másolatáról lehet szó. Az is lehet, hogy húga, Mária 1930-as években történt esküvője alkalmából másoltak le egy vőfélykönyvet, őt pataki fiú vette el, s a faluban volt a lakodalom. Ez esetben az 1930-as évekből származik a falusi szokásokat rögzítő szöveg.
A károlyfalvi eredetet erősíti az is, hogy a Sült húshoz szóló versnél meg van jelölve, hogy ki mondja majd a verset: Cilli M. Ha Cilli Mártonról van szó, ő 1914-ben született, tehát kortárs, bár rokoni kapcsolatban nem volt Karajz Máriával.
A fotokópiák után olvasható a szöveg, pontokkal jelölve, ahol hiányos, vagy nehezen olvasható a kézírás.
A szövegben több helyen javítás található, ezek többsége a cigányokra vonatkozó dehonesztáló kifejezéseket javítja a zenészek szavakra. A feloldásban az eredeti kifejezések olvashatók.
[……] hiányzó lapok?
Búcsúztatás
Halott szülőktőlBúcsúzásom rövid, de annál nehezebb,
mert nem tudom, kinek nyújtsam előbb most kezemet,
hiába keresem édes szüleimet,
kezet fogni ővelök nekem már nem lehet.
Kedves jó szüleim tőletek én már nem búcsúzhatom,
mert ti már régen a föld gyomrában vagytok.
De én, mint árva leány sokat búsulhatok,
mert fejemen a bánat és gond nagyon sok.
De azért tiszta szívemből azt kívánom,
áldott a föld, amely közt pihentek
béke és nyugalom legyen sírtok felett,
ezt kívánja egy hű leányi szeretet.
Menyasszony búcsúztatása
Uraim, gyerünk, készen van a szabás,
csak egy pár óráig tart még a mulatás!
Úgy látom, itt mindenki vígan vagyon,
csak a vőlegény úr szomorkodik nagyon,
hogy hű párja nincsen. Én tehát kimegyek,
a magyar szüzek között neki keresek
Én innét kiindultam, odakint mulatoztam,
A vőlegény úrnak ezen szüzet behoztam.
Most már arra kérem a vőlegény urat,
nézzen a szemébe, ezzel volt-e egy pár napig jegybe.
Az én fáradozásom tehát hiába esett,
mert a vőlegény úrnak ezen szűz nem tetszett.
Én tehát kimegyek, és a magyar szüzek közül
neki egy szebbet keresek.
Most már azt hiszem, hogy fáradozásom nem esett hiába,
mert a vőlegény úrnak szebb szüzet hoztam a számára.
Most már arra kérem a vőlegényt, nézzen a szemébe,
ezzel akar-e fellépni a szent hitre.
Az én fáradozásom tehát ismét hiába esett,
mert a vőlegénynek ezen szűz sem tetszett.
Én tehát harmadszor is kimegyek,
és a magyar szüzek között néki egy legszebbet keresek.
Én innét kiindultam, odakint mulatoztam,
hegyet-völgyet bejártam, míg a szüzek táborát feltaláltam.
Midőn e szűznek fején a koszorút megláttam,
megragadva a vőlegény úrnak el is hoztam.
Most már arra kérem a vőlegény urat, nézzen a szemébe,
ezzel a szűzzel volna-e célja fellépni a szent hitre.
Vőlegény, menyasszony, te vagy egy ékes pár
összekeléstekben most nincsen semmi kár.
Vidám elmém azon gondolkodik, és nyelvem azon jár,
szép áldást mondjon rátok immár.
Búcsúzik a menyasszony édes szüleitől,
forrón szeretett, jó testvéreitől.
Szólna, de nem tud, látom bús arcáról,
elmondom tehát én, mit elméje gondol.
Vajda hegedűnek álljon meg zengése,
a sarkantyúknak is némuljon pengése,
mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,
legyünk csendességben, míg lészen végzése!
Dicsőség Istennek a magas mennyekben,
ki lakik az égben dicső nagy fönségben,
ki nékem rendelt egy igazi társat,
kivel hogy elnyerjem mennyeknek országát
Előbben is atyám, szóm hozzád fordítom,
búcsúzó beszédem zokogva indítom,
szívemet szívedre együvé szorítom,
így valamennyire kedvünket újítom.
Köszönettel veszem a te jóságodat,
hozzám megmutatott atyai voltodat,
fölnevelésedet, ápolgatásodat,
és hogy meg nem vetettél engem, leányodat.
Úgy szálljon tereád az Úrnak áldása,
valamint az esőnek égből lehullása,
széles e világon ne lehessen mása,
soha víg kedvednek ne legyen bomlása!
[……] hiányzó lapok
Fáradozásunk tehát nem esett hiába,
mert egy drága kincset hoztunk e hajlékba.
Ismét tehát a menyasszony köztünk megérkezett,
tessék hát násznagy uram, fogjon vele kezet!
Asztalhoz való ültetés
Dícsérettel legyen tele ezen hajlék,
csendességben legyünk, hogy beszédem halljék!
Szomorúság, bánat mitőlünk távozzék,
aki nem tud semmit, most tőlem tanuljék!
Uraim az asztal meg vagyon terítve,
tányér, kanál, villa, kés el van készítve,
jönnek majd az étkek is mindjárt sorjába,
ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Nehogy az asztalon az étel meghűljön,
s felmelegítése dologba kerüljön,
tessék Uraimék helyre telepedni,
a muzsikusnak is meg kell melegedni,
Méltó hát, hogy itten az öröm terjedjen,
s testünk részt vehessen italban, ételben
de ne féljen senki, hogy csömört fog enni
a gyomrát minálunk nem rontja meg senki
Vőfények érkeztek messze Ázsiából,
a magyarok régi híres hazájából,
ügyesek ők, nincsen párjuk a világban,
panasz tehát nem lesz a felszolgálásban.
Én mindent, mi tőlem telik, elkövetek,
jó apetitussal legyenek kelmetek
Vagy ez
Harmadik peroráció
Megtekintettem a konyhán mindeneket,
sorjába vizsgáltam a drága étkeket.
Kötelességem ez, mert vagyok mestere,
a mi ……….nk rendelt engem erre.
Kánán menyegzőből küldetem tinéktek
Isten akaratából érdemes vendégek,
akarjátok tudni jövetelem czélját?
Jelentem tinéktek Isten akaratját
Mikor Krisztus urunk lakodalmat tartott,
sok tanítványival víg mulatságban volt,
de ezen mulatság hogy neki megtetszett,
azért rendelt nekünk hitünkben is ilyet.
Szűzek, szűz virágok mind hozzám álljanak,
mert én fia vagyok híres Attilának,
karján nevelkedtem szép Lukréciának,
most is a harmadát bírom országának.
Látják Uraimék, derék legény vagyok,
az orcám is, mint a kikerics, úgy ragyog.
Ismernek engemet urak és hadnagyok,
Tudják, hogy Attila híres fia vagyok.
Azért tehát szüzek, énrajtam kapjatok,
mert én az országban híres gyerek vagyok,
a leányok között forgolódni tudok,
szeretem a bort is, …………. adjatok
Mert ha nem adtok, én mesterséget tudok,
Ördögöm van, egyet magamhoz csábítok,
és piros ajkára csókot adok szépen,
s úgy megmarad nálam, mint madár a lépen.
Már immár adtatok innom is angyalok,
tudjátok, fáradtam sokat utánatok.
Majd szerzek én nektek is egy igaz társat.
lámpával sem birtok ti találni olyat.
Látják, Uraim az asztal van terítve,
kés tányér kanállal villával ékítve,
Jőnek már az étkek mindjárást sorjába,
ez a sok legénység nem áll itt hiába
Nehogy az asztalon az étel meghűljön,
felmelegítése dologba kerüljön,
tessék Uraimék helyre telepedni,
a muzsikusoknak is kell majd melegedni.
Méltó hát, hogy itten az öröm terjedjen,
ételben, italban testünk részt vehessen,
de ne féljen senki, hogy csömört fog enni,
mert a gyomrát …. meg nem terhelheti.
Vőfények érkeztek híres Perzsiából,
követül küldettek hozzátok Szittyából,
utánam érkeztek megterhelt tevéim,
majd előkerülnek most pompás étkeim.
Az első étel lesz bagolynyerítés,
utána érkezik a kemencenyögés,
[……] hiányzó lapok
Czigány pénz kéréskor
Zenészeinkről szóljon most az ének,
Roppant baja esett fáraó népének.
A füstös prímásnak elszakadt a húrja,
szörnyű bánatába mind a földet túrja.
A kontrás is elesett, betörte az orrát,
közben agyon csapta drága jó szerszámját.
A brúgósnak még jobban megesett,
a brúgót széknek nézte, beletelepedett.
A többi more is mind szomorkodva ül,
mint mikor a por elfogyott Nagyidánál.
Így hát szegény dádék nem muzsikálhatnak,
tapasztani mennek, azon gondolkodnak.
S ha nem szól a zene, mi mellett táncoljunk?
Bíz neki üljünk és úgy tollat fosszunk?
Inkább azt mondom, hogy zsebünkbe nyúljunk,
A ……………………..nak egy pár bankót nyújtsunk.
Ettől a szerszámok újra meggyógyulnak,
úgy húzzák majd megint, mint a parancsolat
Sült húshoz
Itt hozok sülteket, számtalan sokfélét,
azért köszörülje ki-ki jól meg kését,
hogy el ne csorbítsa tányérja szélét,
Húzza kend meg, komám, rekedt hegedűjét!
Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének,
mert ez vidámságot okoz az elmének.
Ősatyáink miért voltak ilyen vének?
Miért? mert borral és pecsenyével éltek!
Tessék hát, uraim, vegyék el kezemből,
és jó darabokat metéljenek ebből,
De bort is igyék rá, aki eszik ebből,
mert ha bort nem iszik, nagy foga nő ettől!
Becsinálthoz
Itt van a becsinált eczetes babérral,
Jól meg van ijesztve tejfellel és zsírral.
Kedves eledel ez magyarnál, németnél,
éhség ellen is jobb a patikaszernél.
Szűzek, szép leányok, ne beszélgessetek,
mert éhen maradtok, azért siessetek,
itt a jó becsinált, ebből jól egyetek,
ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek.
Egyben tihozzátok is szólok, legények,
Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget!
Apró biztatások
Egyen, egyen minden vendég,
van még a konyhában elég!
Ez a szoba körül képes,
minden vendég legyen étkes!
Öregek, s ti ifjak, lányok
Jó étvágyat én kívánok!
Nem kell tálban semmit hagyni,
úgy szép időt fogunk kapni!
Töltsünk jó bort a pohárba,
az ételre igyunk rája!
Aki jó bort inni nem mer,
bizony nem is magyar ember!
Tréfás vers
Újra megjelentem, de szomorú hírrel,
Szívem is dobog, reszketek, higgyék el!
Szakácsnénk a levest nagy tálba öntötte,
a forró lé az új tálat szétvetette.
A tál darabja meg mindent összetörött,
nem lelni ott épet annyi edény között.
Sőt még földre zuhant a vastag hurka is,
látta, megmondhatja maga Nagy Gyurka is.
Mit tehetünk most mást, asszonyok, keljenek,
lóhalálában mind oda siessenek,
a vendégek számára süssenek, főzzenek,
nehogy itt éhségben mind elvesszenek.
Van otthon még krumpli, kömény, vöröshagyma,
jó sűrű mártással jó lesz nekik mára.
Csemege bevitelkor
Utoljára hoztam sok kedves csemegét,
A kinek mi tetszik, azt vegye, szedje szét!
Alkalmas ez nagyon gyomor frissítőnek,
kivált, ha van olyan, bortól ázott főnek
Andris! Ne ásítozz, szóljon az a brácsa!
Sül már számotokra hamuból pogácsa.
Most súgta meg nekem egy csörgő vadkácsa(?)
[……] hiányzó lapok?
 |
| Karajz Mária és Liscsei János esküvői képe, 1930-as évek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése