14,5,x10 cm-es fehérfedelű kockás Zsebkönyvbe jegyezte fel tintával valaki a verseket az ételekhez. A füzetke konkrét lakodalomhoz készült, mert az a versek végére, a lap aljára azt is odaírták, ki mondja majd a verset: Jani, Velti, János.
Ez a három név fordul elő, legtöbbször Jani, olyan sok vállalkozó kedvű vőfély ezek szerint nem lehetett. Dátummal is el van látva minden lap: 1964. IV. 21-25. között születtek a feljegyzések. A füzet a Karajz család írásos hagyatékában szerepel. Logikus lenne, hogy ifj. Karajz Antal lakodalma alkalmából rögzítették a verseket (neki egy jó barátja volt Velti (Kákó) Jani, aki biztosan a vőfélyek között volt.) Ám ifj. Karajz Antal lakodalma 1964 januárjában vagy februárjában, dermesztő hidegben volt, a dátumok tehát nem stimmelnek.
A fotókat a leírt szövegek követik, olyan sorrendben, ahogyan a füzetbe írták azokat.
Káposztához
1964. IV. 21én
Paradicsomkertből éppen most érkeztem,Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.
Mivel hogy én ottan sokat kertészkedtem,
Szép fejes salátát bőven termesztettem.
Szárma és káposzta az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk, országunk címere.
Még a miniszternek is gondja vagyon erre,
Áldott föld, ahol terem a gyökere.
De nem dicsérem, dicsérje meg magát,
Mert belevágtam nyolcféle szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Keresse meg benne ki fülét, ki farkát!
Mivel pedig mostan a káposzta itt vagyon,
Ki-ki az evéshez jóízűen fogjon,
Hogy restsége miatt senki éhen ne maradjon,
S azután elémbe panaszokat nyújtson!
Jani Tus
Tormás húshoz
1964. IV. 21én
Gyenge borjúhús ez, mit hozok tormával,Csak harminc tavasszal járt az anyjával.
Gyengesége miatt a szénát nem ehette,
Szegény gyenge állat csak a korpát nyelegette.
Ezért a tormáért jó sokat fáradtam,
Magyarország részét széltébe bejártam.
Ezt a keveset is marostőbe ástam,
Szerencsémnek tartom, hogy reá akadtam.
De ez erős étek csak való magyarba,
Nemigen fér ebből a német gyomrába
Lesz még több étek is, csak ne siessenek,
Ez erős étekből keveset egyenek!
Tessék hát a tormát gyenge borjúhússal,
Erre kínálhatja társát ki-ki borral.
Egyék hát uraim jó apetitussal,
Ehhez is tartozik a zenészünk egy tussal!
János
Borhoz
1964. IV. 21.én
Szív vidámítására Isten a bort adta,Amint azt Szent Dávid zsoltárában mondta.
Azért jó gazdátok hordóját kifúrta,
Tele üveg borát velem behozatta.
Uraim, a borból mindnyájan igyanak,
E lakodalomban vígan mulassanak,
Hajtogassák meg a kancsót, ez kell a magyarnak,
de a vőfélyeknek is egy kis borocskát adjanak!
Tus
Jani
A borvitelhez
1964. IV. 21.én
Halkan hallgassék a vendég,Jézus neve dicsértessék!
Nem csoda, hogy a bort így szeretem.
Mert Borbála napján pincében születtem.
Apám kántor volt, nagyapám kefekötő,
A jó bort csapjából itta mind a kettő.
Az én gégémen egy csepp is, ha lefolyna,
Sírjában mindkettő megfordulna.
Fejem szédül, forog velem az egész világ,
Kívánok Násznagy uraméknak
Szerencsés, jó mulatást!
Te meg, zenész, húzd rá egy nótára,
Hadd üssem össze vígan a bokámat!
Ez kell a magyarnak, nem a szocializmus
Németnek való az, verje meg a Krisztus!
Tus
Jani
Pecsenyéhez
1964. IV. 21.én
Behoztam a kakast és véle a jércét.
Hogy jutottam hozzá, szépen elmesélem,
Hallgassanak hát rám figyelemmel, kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomába,
Én meg fogtam magam, futottam [utána.]
Megcsíptem mindkettőt hamar szerencsésen,
Leöltem őket és leforráztam szépen.
Lábukat szépecskén össze is kötöttem,
S őket a tepsibe belegyömöszöltem.
Szép piros-barnára sült meg ott a bőrük,
Lett királynak való pecsenye belőlük.
Nyúljanak utána, ízes a falatja,
Tessék Násznagy uram, bátran kóstolhatja!
Tus
Jani
Kontyoló
1964. IV. 23.
Álljanak utamból tisztelt vendégeink,Mert mind nem voltak hiába lépteink!
Az olyan igaz, mint száz fillér egy forint
Ím itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske-fejével először mulasson,
Minden vendégnek egy-egy táncból juttasson,
Az ajándékból pedig bölcsőt csináltasson.
Táncoljon vele mindenki egy kurtát,
De le ne tapossák a cipője sarkát!
Gondoljanak arra, hogy jó drágán csinálták,
Aztán tömjék meg bankóval a markát!
A nyoszolyóasszonynál a tányér,
Én kezdem a táncot, utánam a násznagy,
A többi még ráér. Addig menjenek haza,
Sok forintosokért!
Húzd rá cigány az új ékes párért!
János
Sülthúshoz
1964. IV. 25
Itt hozok sülteket, számtalan sokfélét,Azért köszörülje ki-ki jól meg kését,
Hogy el ne csorbítsa tányérja szélét.
Húzza kend meg komám rekedt hegedűjét!
Nincs párja étkek közt jó pecsenyének,
Mert ez vidámságot okoz az elmének.
Ősatyáink miért voltak olyan vének?
Miért? Mert borral és pecsenyével éltek.
Tessék hát uraim, vegyék el kezemből,
És jó darabokat metéljenek ebből!
De bort is igyanak, ebből aki eszik,
Mert ha bort nem iszik, hanem megöregszik.
Tus
Jani
A leveshez
1964. IV. 25-én
Érdemes vendégek! Nem üresen jöttem,Étkekkel terhelve vagyon mindkét kezem.
De mielőtt hozzányúlnának a kanálnak,
Buzgó szívvel hálát is adjunk az Úrnak!
Nehogy én most itten hosszan ne fáradjak,
És a forró táltól sebeket ne kapjak,
Vegyék el kezemből ezt a forró tálat,
Amelyet az ujjam már tovább nem állhat.
A hátam megett is még húsz legény vagyon,
Azoknak is a kezét süti igen nagyon.
Ne tántorogjon hát most előttem senki,
Mert a nyakát hamar leforrázom neki!
Tus
Velti
 |
| Karajz Antal és Kopasz Anna lakodalmi menete, 1964 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése