Kocsma és bolt

„Utcára nyílik a kocsmaajtó”
Kocsma és bolt Károlyfalván

Trautson János 1750. májusi áttelepülési felhívásában pontokba szedve, részletesen leírja, mit ígér az áttelepülőknek. Részlet a 7. pontból: „Megengedtetik nekik, hogy e községükből kocsmárost válasszanak, kinek az uradalom a bort folyó áron átadja, azzal, hogy a szokott bormérési díjat saját hasznára fogja forgatni, viszont a község köteles legyen nála az esküvőket és megengedett vigasságokat tartani”. Majd a 10. pontban: „Megengedtetik a községnek, hogy magának kocsmát jelöljön ki, hol Mihály naptól újévig saját borát mérheti, s azután az ebből származó hasznot a község különféle szükségleteire fordíthatja (amennyiben?) maguknak szőlőt telepítenek”

A Karl Dujardin, Trautson herceg pataki jószágigazgatója által aláírt letelepülési szerződés is rendelkezik ezügyben az 5. pontban: „Az uradalom engedelméből mészárszéket és korcsmát nyithatnak, és három évig szabadon mérhetnek húst, bort, sört és pálinkát. Ennek a haszna a közösséget illeti. A három évi mentesség után a bormérés joga negyedévre az övék, Szent Mihály naptól újévig. A bormérés gyakorlásához szőlőt telepíthetnek maguknak”

Valóban, már a betelepülés évében, 1752-ben kocsmát építettek maguknak.

Az 1772-es, Úrbáriumot előkészítő felmérésekben, az ún. „parasztvallomásokban” a Haszonvételek között a 12. pontban szintén említik ezt: „A falunak – a Szent Mihály naptól új évig tartó – borkocsmán kívül  nincs más haszonvétele”

1785-ből származik egy utalás a károlyfalviak „Ujhely nevezetű kortsmájára” (Kováts Dániel: Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája, Saújhely, 2008. p. 455.)

Az 1869-es összeírás szerint az akkor még egyetlen utcán, a 3. sz. házban egy zsidó család, Klein Vince családja élt, mint haszonbérlő, aki pálinkafőzőt és kocsmát működtetett még 1897-ben is. Testvére, Bernát pedig mészárosmesterként működött a faluban, tehát mászárszék is volt. Zsidók a továbbiakban is működtettek kocsmát és/vagy boltot a faluban. Stark Hermann és felesége Klein Záli (Vince leánya) az 1930-as 1940-es években ugyanitt, a mai Dózsa György út első házában működtették utcára nyíló boltjukat. Karajz Mátyásné (1927-2009) az 1990-es években így emlékezett rájuk:  

„A háborút is megéltük, hányan ottmaradtak a fogságba. A Stark bácsiékat is elvitték. Azok úgy megtartották a vallást, hogy szombaton semmit se csináltak. Tüzet se raktak, mindig hívtak be egy gyereket vagy valakit, hogy gyújtsák be a tüzet. Ott vettünk Stark bácsinál golyókat is. Biztos ő is lágerból csinálta, mert össze szokták venni a faluban a lágerokat, de azok festett golyók voltak. Fűszerboltjuk volt, nem olyan nagy bolt, abba a házba, amelyik ott volt a tanácsház mellett, most a tanító nénié. Az első részen volt a bolt, az utcáról volt a bemenet. Az ajtó mellett volt egy csengő, az mindig csengett, amikor kinyitottuk, akkor jöttek be, nem voltak ők mindig ott, csak ha jött valaki. Ők azért jártak a házakhoz, a Záli néni is, jóba voltak mindenkivel. Ó istenem, jobban már csak arra emlékszek, mikor vitték el őket. Jaj, anyám de sírt, mikor beköszönt a Záli néni, hogy Isten áldja meg magukat. Ide vitték a bíró udvarára, a Brogli Náci bácsi volt akkor a bíró, de hogy innen hova vitték, nem tudom. Szegények, istenem, hány ártatlan zsidót így elvittek. Hát az ő családjukból ketten még megmaradtak, az Olga meg a Feri. De onnan már nem ide jöttek vissza. A Feri még utána itt volt Patakon egy üzletbe. Az Olga is jött ide egyszer később. Ő már szép nagylány volt, már a fiúk udvarolgattak neki, mikor elvitték őket. A Szerénke volt a legkisebb, ő olyasmi gyerek volt, mint én, velem járt iskolába. Hát ő ottmaradt.”

 

Winkler Antal

A közelmúltig ismert kocsma és bolt a bekötőúttal (Ástékkal) szemközt áll, az ajtaja valóban az utcára nyílik. 1925-ben építették, első boltosa és kocsmárosa Winkler Antal volt. Ekkor a bolt a Hangya Szövetkezethez tartozott, mely a II. világháború előtt minden magyarországi településen jelen volt. Az országos szövetkezet 1898-ban alakult a gazdák megsegítésére azzal a szellemiséggel, hogy a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelők megfelelő pozíciót érjenek el a piacon, hogy a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesülhessenek. A szövetkezést a Bethlen-kormány támogatta, s korának legsikeresebb magyar összefogása lett, amely gazdasági alapról indult ki, és a legszélesebb társadalmi rétegeket fogta össze. http://hangyaszov.hu/hangya

Új cégek vidéken rovat

Károlyfalva 1904-ben csatlakozott a mozgalomhoz, megalakult a Károlyfalva és vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. 

Csoportkép a Hangya Szövetkezet előtt, 1925

Ennek keretében épült aztán a bolt ill. kocsma egy épületben, két külön helyiséggel, mindkettő külön, utcára nyíló bejárattal, hátul nagy raktárhelyiséggel, az un. „teremmel”, s hozzá kapcsolódó udvarral.  Oldalt és hátul a temető övezte.

Az első üzemeltető Winkler Antal (1905-1996) volt, aki 1940 és 1949 között magán üzletet is működtetett, saját házában.

1930-ban Bartus László (1901-1969) volt a szövetkezeti bolt vezetője.

Winkler-féle magán bolt és kocsma

Az 1945 után bekövetkezett hatalomátvétel és államosítások során az összes Hangya-vagyont kártalanítás nélkül lefoglalták, s a szövetkezet Földműves Szövetkezetté alakult. Az országos átalakítás során az üzletrész névértékét 10,- Ft-ban állapították meg. Az új igazgatóság tagjai lettek: Nán Ferenc, Deutsch Ignác, G. Hochwart István, Hauser Antal, Hauser János, Brogli Ignác, Husóczki Ferencné, Koritár Jánosné [!Jenőné] és Bartus Ignác. (Hauser Zoltán: Carolfalve, Karlsdorf, Károlyfalva, 2001)

A Hangya Szövetkezet s még a Földműves Szövetkezet idején is – míg külön művelődési intézménye nem volt a falunak – a helyiség a kereskedésen kívül sok más közösségi szerepet is magára vállalt, pontosabban helyet adott hozzá. Az un. „terem” illetve „teremudvar” sűrű bálok és színielőadások helyszíne volt. Óvoda is működött benne, és főzőtanfolyamot is tartottak a fiatal lányoknak.

Színielőadás szereplői Kovács Lajos tanítóval az 1930-as években a teremudvaron

 

Főzőtanfolyam résztvevői a vizsgadarabokkal, 1946

húskampók

Húskimérés is működött a faluban ekkor is, ismeretes, hogy az idenősülő sárospataki Nyíri György, aki Rák Magdolnát vette feleségül, s foglalkozása hentes és mészáros volt, húskimérést működtetett házuknál a falu közepén.

Hauser János 

Kozsnyánszki János

A Kádár-korszakban a sárospataki ÁFÉSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) kezelésébe került az üzemeltetés. Az 1960-70-es években a pataki Kozsnyánszki János volt a boltos, és a falusi Hauser János (Kusz Jancsi) a kocsmáros. Utódjuk az 1980-as évektől Hauser József (Csopák) lett. A rendszerváltás után (1998-ban) saját tulajdonukba, tehát magánkézbe került az épület. Általában Hauser József vezette a kocsmát, felesége, Kenyeres Gyöngyi pedig a boltot (2005-ig).

Kozsnyánszki János boltja még hagyományos falusi pultos bolt volt, a lisztet, cukrot, stb. még kilóra mérte a boltos, cukorkát adott stanicliban, a kenyeret fel kellett iratni, s ha megjött a kenyeres autó, a jelen lévő férfiak, fiúk dobálták be párosával kézről kézre a kétkilós kenyereket.  Hűtőpult, hentesáru nem volt, talán csak egy jégszekrény. Az ő csonka kezét (két középső ujja hiányzott) sokan nézték kiszolgálás közben. A bolt a falu egyik központja volt, sok hír cserélt itt gazdát a vásárló asszonyok között, tréfa és viccelődés közben, a kocsmában pedig a férfiak között, akik itt beszélték meg a falu és a világ dolgait. Hauser János (Kusz Jancsi) igazi falusi kocsmáros volt. Gyerekek találkozóhelye is volt az épület, kenyérre várni leginkább a gyerekeket küldték, akik aztán hazafelé menet megcsibrálták a jó meleg kenyeret.

Kenyeres Gyöngyi és Hauser József 

A 2005-től Vaszily Gábor működtette még néhány évig, a kocsmát presszóvá alakítva, mígnem a gazdaságtalanság miatt fel kellett adniuk az üzemeltetést. A tulajdonában maradt épületet – a faluban családot alapítva - most magánlakásává alakítja át. A közel 100 éves múltra visszatekintő bolt és kocsma ezzel végleg befejezte működését a faluban.

Meg kell emlékeznünk még a hegyesi kis boltról is, hébe-hóba oda is felküldték biciklivel a falusi gyerekeket. Ez is már a múlté.

A rendszerváltást követően másik magánjellegű kereskedelmi próbálkozás is volt a faluban. Stumpf Imre a főutcán saját családi házukban nyitott presszót és boltot Stufi presszó néven. A régi típusú parasztházat utcára nyílóra alakította át. Népszerű hely volt a presszó a fiatalok körében, a boltban is sokan vásároltak, jó helyen volt a falu közepe táján, néhány évnél tovább mégsem bírták az üzemeltetést. A család Angliába költözött, a bank tulajdonába került épület pedig azóta is ott árválkodik – több más gazdája-kihalt házzal együtt – a főutcán.*

  

Néhány évig mozgóbolt-ellátás próbálta meg pótolni a hiányt, ma már csak kenyeret és péksüteményt hoz az autó. Boltok, áruházak az anyavárosban, Sátoraljaújhelyen és a közeli Sárospatakon érhetők el. A munkával rendelkező lakók szinte mindegyike e két városban dolgozik, bevásárlásaikat is itt bonyolítják. A falusi kis boltok nem bírják a versenyt a nagy áruházláncokkal.

A gazdasági folyamat érthető, a hiány mégis megvan. A saját pap, az iskola, a posta, a bolt, a kocsma megszűnése mind a hajdani kis közösség szétesését, az otthon-érzet megszűnését erősíti.

De kezdődik is valami, most nyit a Schultüte ételbár a Petőfi utca elején, a nemrégen faluba költözött Kamarás-házaspár üzemeltetésében.*

Kívánjuk, hogy a beköltöző új lakók új impulzusokat adjanak a hajdani sváb községnek, jótékonyan segítsék a falu újjáéledését!

Trifonovné Karajz Borbála

2019. 04. 01.

Ui. Alig két év múltán a Schultüte sem üzemel már (2021)
A volt Stufi-bolt/presszó gazdára lelt, kiadó lakásokakká épííttette az új tulajdonos