Látogatás

Brogli Márton dédunokája Amerikából 

Brogli Márton  az 1920-as évek elején vándorolt ki a faluból. Ekkor 3 testvére már gyökeret eresztett az Államokban: Zsuzsi nénje, s Ignác és József bátyja. István bátyja készült a nagy útra, de miután Márton elveszítette gyermekszülésben fiatal feleségét, s gyermekét, úgy döntötttek, hogy az egyedül maradt öccs próbálkozzon az új élettel Amerikában. 

Youngstown-ba ment, ahol Ignác bátyja is élt. Unokája, Jeff sorait idézem, aki a család múltja, eredete után kutatva rátalált honlapunkra: 

"Marton (Martin) nagyapám 1921 augusztusában emigrált. Bevándorlási nyilvántartása szerint a németországi Hamburgból az angliai Liverpoolba, majd a New York-i Ellis Islandre utazott. Bevándorlási nyilvántartása azt is tükrözi, hogy 25 dollár volt nála. Azt hiszem, először az ohiói Youngstownban élt a bátyjával egy rövid ideig. Ezután Detroitba költözött, és 1926-ban feleségül vette nagyanyámat, Szűcs Velmát, aki 1907-ben született, Detroitban, Szűcs Vincent és Kezei Szófia lányaként.  Együtt vezettek egy kocsmát/éttermet Detroit Delray negyedében körülbelül 20 évig. Rendkívül nehéz munka volt - 16 órás napok Detroit ipari területén, ahol vendégei gyakran zavarokat és verekedéseket okoztak, amelyeket éjszakánként meg kellett szakítania. A család egy lakásban lakott a kocsma feletti emeleten. A kocsmát étteremmé alakította át az Egyesült Államokban a szesztilalom idején. Delray a magyar bevándorlók nagyon jól ismert közössége volt, és saját falu volt Detroit városában. Míg Delray technikailag még ma is ott van, ma már többnyire elhagyatott terület. Az utca, ahol nagyapámnak a kocsmája volt, gyakorlatilag üres, csak néhány háztömbnyire attól a helytől, ahol az Egyesült Államok és Kanada építi az új Gordie Howe nemzetközi hídátkelőt. A lakosok többsége sok évvel ezelőtt elhagyta Delray-t.

1945 körül nagyapám eladta a kocsmát, és a michigani Lincoln Parkba költözött, néhány mérföldre délre Detroittól. 1949 körül a nagyapám vásárolt egy farmot Carleton Michiganben, ami körülbelül 30 mérföldre délre van Detroittól. 1974-ben bekövetkezett haláláig gazdálkodó volt. Velma nagymamám 1988-ban halt meg.

Martin gyermekei (Martin, Robert, Ethel és apám, Gerald) már mind elhunytak. Ethel nagynéném kivételével mindannyian megházasodtak és családot neveltek, és legtöbbjük még mindig Michiganben él. A család, amelyet nagyapám az Egyesült Államokban alapított, most a 4. generációnál tart."

A 4. generáció egy tagja, Gerald unokája, Amelia Brogley a 2024-25-ös tanévben angliai egyetemen tanult. A tanév végén európai útra indult barátnőjével, s ennek során Magyarországon felkereste a dédapa, Márton szülőfaluját. Nagybátyja, Jeff, felkészítette őt a család- és falutörténet legfontosabb részeiből. Jeff előzőleg megkért, hogy ha el tudom érni a rokonokat, értesítsem őket az áprilisban történő látogatásról, hátha össze tud jönni egy találkozás a rokonokkal. Értesítettem a korosztályombeli, általam ismert rokonokat, kiknek egy része a falutól messzebbre költözött, másik része a közelebbi helységekbe, de már egyikük sem él a faluban. Határozott válasz nem érkezett, a távolság és nyelvtudás híján tartózkodtak, de nem is zárkóztak el egyértelműen. Úgy esett, hogy éppen otthon voltam a jelzett időben, de a nyelvtudás híján én sem vállalkoztam előzetesen a kalauzolásra.

Végül mégis minden a lehető legjobban alakult. Április 7-én, hétfői nap délelőttjén érkeztek. A templom körül téblábolva, a szomszéd segítségével megtaláltak engem, s nemsokára - a szomszéd értesítésére - a pataki és ardai rokonok, Brogli Kata és Pisti is megérkeztek párjukkal. Amélia, a digitális kor gyermeke bekapcsolta telefonján a google-fordítót, melynek segítségével szinte tökéletesen működött a kommunikáció. 

Megnéztük a dédapa szülőházát, (Katus néni házát), rajta 1823-as építési dátumot, a jellegzetes kő ablak- és ajtókereteket, vas-spalettákat. Bemenni nem tudtunk, és elég szomorú volt az elhanyagolt, rossz állapotú házat mutatni, de mégis a dédapa eredeti házát látták. Mennyire jobb lett volna, ha - amikor lehetőség volt rá -, a német kisebbségi önkormányzat megvásárolta volna, azóta már benne lenne a gyűjtemény, s ilyen állapotban tudtuk volna megmutatni, bejárni!

Bementünk a templomba, amelynek építéstörténetét egy Brogli-ős jegyezte le, benyitottunk a sekrestyébe, ahol Brogli István (Márton bátyja) sokáig sekrestyés volt. Megnéztük az új Nepomuki szobrot, s szót ejtettünk a belepülés történetéről, Lesétáltunk a temetőbe, s a főutcai séta során beszéltünk a faluképről, az építkezés jellemzőiről. Megálltunk a Nevelős emléktábla előtt is. A temetőben megnéztük a Brogli sírokat: Brogli István és két fiának sírját, valamint a kisbaba Brogli József sírját, aki Márton öccsének, Mátyásnak volt a kisfia, s szokatlan módon sírkövet emeltek a kéthetes csecsemőnek. A beszélgetés során kiderült, hogy Brogli Andrást és feleségét, Katus nénit a Brogli István-Vinkler Katalin házaspárra temették, amely házaspár a közös ősszülei Ameliának, Katának, Pistinek. Pillantást vetettünk a papi parcellára, s a hősök sírjára, felelevenítettük az Amelia által is ismert történetet 1944 decemberéből, a vácrátóti katona haláláról, s Brogli Pista bácsi leveléről a feleségnek. Felnéztünk a Megyer-hegyre is, dicsekedve a országosan ismert tengerszemmel, s a szép kilátást mutató kilátóval. 

Ezután a közeli Alsó-pincékhez mentünk, ahol a falu szőlőtermesztő-bortermelő múltját ismertetve megnéztük a Brogly-family pincéjét, melyet Pisti büszkén mutatott. Csak azt sajnálták sógorával, Marczi Mikivel, hogy nem hozták magukkal a pincekulcsot. A pincelátogatás hírtelen ötlet volt. De ha lúd, legyen kövér, elautóztunk a még látványosabb Felső pincesorra is.

Visszatérve a faluba, betértünk hozzánk, hogy kissé megmelegedjünk, s megnézegessük a Pistiék, Katáék által hozott fényképeket, beazonosítsuk a szereplőket, tisztázzuk, pontosítsuk a rokoni viszonyokat. Pisti elmondása szerint Zsuzsi nénivel és Márton bácsival álltak levelezésben, ők szorgalmasan tudósították mindig a családot az eseményekről, s küldtek sok fényképet még az 1960-as években is. Amelia elmondta, hogy a családi emlékezet szerint a kivándorolt testvérek még a hatvanas években is beszélgettek egymás között magyarul. 

Ezután Kata és Pisti elvitték magukhoz a lányokat Sárospatakra is Katáékhoz, Pistiékhez Ardóra, tovább folytatva a családi beszélgetést, szíveslátással együtt, majd a délután folyamán Pisti elvitte őket Novomestoba, a kassai vonathoz. 

Amelia és Olívia nagyon érdeklődők és lelkesek voltak. Mindenki örült és boldog volt, ők is, mi is.

Az ismeretségeket azóta megerősítettük a facebookon is. 

A mienknél csak Jeff öröme volt nagyobb, aki felfedezte a családtörténet gyökereit, megtalálta az interneten Károlyfalvát:

"Ennyi év után tudni, hogy ilyen kapcsolat van a szülőfölddel, valóban csodálatos. ... 

Ez valami olyasmi, amit a családunk generációkon át oszthat meg egymással. Olyan emlék, amit Amelia örökké magával fog hordozni." 

Trifonovné Karajz Borbála 2025 április

Kiegészítés utólag:

A szíveslátás a rokonok körében a következő napokban Budapesten folytatódott. Brogli István Pesten élő dédunokái találkoztak harmadunokatestvérükkel, Brogli Márton dédunokájával és barátnőjével.  Nagy szeretettel fogadták, látták vendégül, s mutatták be nekik csodás fővárosunkat, Budapestet.