Kozma Lujzi emlékei 1. Nagyikám

Nagyikám

Nyár van. Nagyon forró nyár. Akaratlanul erről az évszakról is, erőteljesebben más évszakoktól, ő jut eszembe. A kicsi erdőszéli háza..., szülőházam..., udvaron eperfa, érő epret leső aprójószágokkal..., apró termete, gyönyörű, dús, hófehér haja. Örökké gondolkodó kis arca, agyondolgozott kicsi keze, szép, finom beszéde. Boldogan díszítgette kicsi lakását, ablakait olcsó csipke függönyökkel, mogyorófa vessző "karnisból", ajtajára drapériából varázsolt kastélyi hangulatot magának és nekünk, unokáknak. A támadó legyek ellen védve kicsi szobáját, zöld mogyorófagallyakat rakott háza pici ablakába. Büszke volt kis kastélyára, és mi boldogok voltunk ott.

A Hortobágyon született, apja a Csengerújfaluból származó Ulveczky nevű, számadó juhász volt nagyi édesanyja birtokán. Nagy, nemes család volt az övék. Nagyapja, Kovách János, büszke földbirtokos egyetlen lányát nem a számadó juhásznak gondolta odaadni. Bánatában Kovách dédapám önkezével végzett életével. Golyót röpített a fejébe. Kitagadva lányát az örökségből. Nagyika édesanyja utáni örökségét a számadó juhász dédapám - miután elment barátja hiteléhez kezesnek, aki fizetni nem tudta kölcsönét -, így elveszítette.

Vagyontalanok lettek, és a gyerekek egymás után születtek, már Debrecenben. Nagyikám Mitrovics professzor szobalányáig dolgozta föl magát. A professzor nyaralója Kácsárdon volt, úgy, mint Teleky gróf vadászkastélya is. Nagyikám itt ismerte meg a szép sudár Czábóczky-nagyapámat, akivel összekötötte életét. A professzor haragudott ezért, mert ő Debrecen egyik legnagyobb húsbolt- tulajdonosának szép és gazdag fiát nézte ki férjül. A fiú nagyon szerette nagyikámat. Nagyon szép lány volt, és szerény, szép szavakkal beszélő. Egyszer mesélt erről a fiúról nekem. 

- Tudod kislányom én ezt a fiút nagyon szerettem. De én szegény lány voltam, nem voltak iskoláim, 8 éves koromban már pesztonkának kellett állnom, írni-számolni alig tudtam. Ott meg a pénztárban kellett volna ülni, számolni, és én elfelejtettem. 

Nagyon szerettem őt. Nagyapám halála után nem ment férjhez, pedig kérték sokan. Huncut kacérsággal viccelt velük. Kicsi szőlőjét gondozta, télen hol egyik, hol másik gyerekénél vigyázott az unokákra. Nyáron mi, miskolci és a pesti unokák - összesen hatan - boldogan vettük birtokba kis palotáját, az erdőt, a Kapitány-völgyi forrást, és a Csorgó kútból eredő erecskét. Nézegettük a vízibolhákat, a féloldalasan úszó vízi százlábúakat. Legeltettük a teheneket, a szomszéd Szabó Margittal, és Szabó Jancsival. Igaz a fiúk mindég találtak maguknak más elfoglaltságot is. Többek között újságpapírba csomagolt akácfaleveleket szívtak. A kenyérsütést alig vártuk. Bárhol jártunk az erdőben, a kenyér illata hazahívott minket. A tornácon, most az egyszer jó gyerekek módjára sorban ültünk. Vártuk a kenyértészta vakaróból készült cinkéket, a kenyérlángost, amit Nagyika kívánság szerint sült szalonnazsírral vagy mézzel bekent. 

Ő volt a Mindenünk! Ő tudott olyan pezsgős loksát sütni az éhes unokáknak, mint még senki más. Ildi unokáját, ha családjával megérkezett Pestről, nagyika megkérdezte: - Mit főzzek nektek? - Pezsgős loksát! Imádtuk, és imádjuk haló porában is.

                                                                                                                                       Kozma Lujza 2015

.....

Most úgy belegondolva, drága nagyikám 56 évesen lett özvegy. Nagyapámnak a kohászatnál nem volt meg a 10 éve. Dolgozott ő az erdészetnél, a szőlészetben, de akkor még nem volt divat beszámítani ezeket az éveket, vagy nem törődött szegénykével egyik gyereke sem. Nyáron kötözött, kapált a szőlőben, télen nevelte az unokákat. Hol Miskolcon, hol Pesten. A kis otthona nekünk nem tűnt kunyhónak, pedig az volt. Még mázolta a szobákat, nekem is kellett, mondjuk ennek nem igazán örültem. A Bancsiból hoztunk sárga földet, amit tehéntrágyával kevert. Arrafelé az volt a módi.  Emlékezetes mondása volt a drágának, ha beszaladtunk valamiért, nem vettük észre a friss mázolást: - Ne menjetek már be lábbal! :) De kicsi dikója szalmazsákja friss szalmával, később szénával volt kitömve. Szobájában a nagy ágy is. Vett sezlont később az ágy mellé. Olyan friss, tiszta, illatos ágyban aludtunk, hogy palotának hittük.  

Kozma Lujza 2020

Szüreti előkészület a Hegyen. A háttérben Gulyásék háza.
A réten, ahol a hordón ülök, nyári estén Szent János bogarak rajzanak. Gyönyörű szép.