Falunap 2010

Falunap, 2010. június 26.

Lassan hagyománnyá válik a nemzetiségi néptánc- és kórustalálkozóval egybekötött falunap június utolsó szombatján.

A formák és elemek még formálódóban vannak, mindig van változás, változatosság. 

Idén is volt kóstoló néhány hagyományos ételből, igaz most csak a vendéglátók részéről. Régi falusi ételeink közül a paszulygaluskát, a szalonnaszószt és a „szalonna-káposztát” kóstolhattuk. A szorgos szakácsnők: Frei Albertné Veronka és Karajz Antalné Kopasz Annus főzték a paszulygaluskát, Hauser Antalné Ilu Kati és Cilli Lászlóné Kalán Kati a szalonnaszószt (utóbbi – hegyesi lévén – most tanulta), Burger Zoltánné Rózika a szalonna-káposztát. Az egyszerű étkeket sok család a mai napig is napirenden főzi, sokaknak azonban, főleg a vendégeknek újdonságként szolgáltak.

     

 

(sváb ételleírások ide kattintva)

   

A fellépő vendégek:

- A károlyfalvi asszonykórus – a finom kóstolók mellett itt is produkáltak

- A rátkai táncos lányok, kiknek hajviselete a régi károlyfalvi leányviseletet is idézte (két hajfonat hátul feltűzve), s a rátkai vegyeskar, akik most is német dalcsokrot adtak elő, s az asszonyok viselete hasonló volt a régi károlyfalvi öltözékhez, melyet fotókról ismerhetünk: míves-díszes szép fehér blúz, hosszú fekete bő selyemszoknyával

- A sárospataki/józseffalvai jó kiállású férfikar

- A sátoraljaújhelyi Sátorhegy tánccsoport néhány táncosa, köztük falunkbéli fiatalok, akiknek egyre profibb előadását élvezet figyelni

- A hercegkúti tánccsoport, akik változatos sváb táncokat adnak elő bájosan, közte a rezgőt is, amit a mi nagyszüleink is táncoltak még a régi bálokban, lakodalmakban

- Előszőr látogattak el hozzánk a törökbálintiak, akiknek kis hölgykoszorúja lejtett derűs-kedves-kacér táncokat

   

Sátorhegyes lányok

Rátkai asszonyok

                   

 Hercegkútiak

     

                      

                                                              A törökbálintiak

  

 A mieink

Az idő eléggé hűvös volt, az eső lába is lógott, ezért a közönség sátrak alól nézte a produkciókat.

A hangulatnak ez mit sem ártott. A vendégek egy része a műsort kísérte figyelemmel és tetszéssel, mások beszélgettek, kóstolgattak. A műsor után a házigazdák vacsorára invitáltak mindenkit, gulyáslevesre és finom károlyfalvi borra, majd a mulatni vágyókat utcabálra. 

Hasonló ez falusi méretben, mint a búcsú a családoknál. Ha esetleg sűrűbben nem is, egy évben egyszer összejön a „rokonság” – a falunép, helybeliek és elszármazottak, válthatunk néhány szót, tudhatunk egymásról, láthatjuk, számbavehetjük egymást.