Trifonovné Karajz Borbála:
Nevelős Gyula, a magyar népművelés megszervezője
Helyek – hatások – hagyományok
A hely legyen a szülőfalu, tevékenységének, az iskolánkívüli nevelésnek hatása kiterjedt az egész országra, és számos eleme számos helységben hagyománnyá vált.
Nevelős Gyula 1879-ben született a zempléni Károlyfalván a kántortanító gyermekeként. A kassai születésű Nevelős Adolf majd 30 évig volt a sváb telepes falu első tanítója. Itt születtek gyermekei, kik közül Gyula volt a legfiatalabb. Játszótársai parasztgyerekek voltak, környezete a 19. századvégi falu, otthon azonban tanító édesapja, s tanító-lány édesanyja világlátását és törekvéseit szívta magába. 12 évesen kezdte el tanulmányait Kassán, a premontrei gimnáziumban, mint alumnus, azaz ingyenes diák, de ezért dolgoznia kellett, takarítani, teríteni, mosogatni. Emellett magántanítványokat is vállalt. Jól tanult, az önképzőkörnek is elnöke volt. 1898-ban maturált. A továbbiakban Pesten a kultuszminisztériumban díjnokoskodott, s közben az egyetem jog- és államtudományi hallgatója volt.
Tehetsége, művészi érdeklődése már ekkor több területen is megmutatkozott: a szépirodalom, a zene, a képzőművészetek is érdekelték. Talán ez a szerteágazó érdeklődés is terelte későbbi hivatása felé.
Szülőfalujáról, gyermekkoráról több szépirodalmi igényű visszaemlékezést-elbeszélést írt: pl. A károlyfalvi üdvlövések, Vizsga a falusi iskolában
A század első évtizedében megszerezte a diplomát, és családot alapított. A minisztériumban továbbra is a közoktatás, kultúraszervezés területén dolgozott, s ásta bele magát egyre mélyebben a szakterületbe, s lett minden szegmenséhez értő, elhivatott munkása a kultúraterjesztésnek.
1922-től Klebelsberg Kunó Vallás- és közoktatási minisztériumának lett tanácsosa, sok fontos ügy miniszteri biztosa. A minisztérium fontos feladatának tartotta a magyar nép műveltségének emelését. E célból a népművelési ügyek intézésére létrejött az un. Iskolánkívüli Népművelési Központ. Ennek az élére került Nevelős Gyula, aki „hallatlan munkabírással, kitűnő szervező készséggel, nagy diplomáciai érzékkel rendelkező egyén volt.” (Egey, 1990) A semmiből kellett megteremtenie a népművelést. Működésének ezután ez volt a fő területe, melyen csak a sajtóhíradások szerint is óriási volumenű munkát végzett.
A vármegyékben és nagyobb városokban létrehozták a népművelési bizottságokat – de legalább kineveztek egy népművelési titkárt –, melyeknek az volt a feladata, hogy megállapítsák területük művelődési igényeit, s gondoskodjanak azok kielégítéséről, ill. érdeklődést keltsenek a különféle népművelési formák iránt, és segítsék azok létrejöttét. Nevelős országos értekezleteket szervezett, s mindenhova ellátogatott, hogy megbeszéljék a teendőket, fáradhatatlanul szervezte, irányította, segítette a megyék és települések munkáját. Egy híradás így számol be egy tanácskozásról: „A tetszéssel fogadott jelentés után dr. Nevelős Gyula kultuszminiszteri osztálytanácsos tartott lebilincselően szép tájékoztató előadást az iskolánkívüli népművelés szükségességéről, nemzetmentő hivatásáról, és megrázó példákkal mutatta be, mily szüksége van a magyar falu népének a művelődésre.” (Tanácskozás az iskolánkívüli népművelés ügyében, 1925)
A munkához az alapot a minden faluban jelen lévő tanítók jelentették.
Népművelési tanfolyamokat hirdettek tehát a tanítók részére.
Pl. 1926 nyarán Sárospatakon szerveztek 3 hetes tanfolyamot, melyen 40 tanító vett részt.
1931-ben Hévizen rendeztek 3 napos őszi tanfolyamot, a tanfolyam zárásán ott volt Nevelős Gyula, aki „szép, értékes előadásával megkoronázta a munkát.”
Előadó-képző tanfolyamokat szerveztek tanároknak, tanítóknak, lelkészeknek, jegyzőknek, a falusi intelligenciának, hogy minél hatékonyabban vehessenek részt a népművelésben. A tanfolyamokon ingyenes ellátást, lakást, útiköltség-térítést kaptak a résztvevők.
A településeken tartott ismeretterjesztő előadásokhoz segítségül „Népművelési tájékoztatót” készítettek, milyen témákat ajánlanak az előadásokhoz, s könyvsorozatot indítottak A magyar népművelés könyvei címen, melynek kötetei vezérkönyvként szolgáltak a tanfolyamokhoz ill. előadásokhoz. A köteteket minden népkönyvtárnak megküldték.
A könyvsorozat mottója s egyúttal az egész iskolánkívüli népművelés szlogenje egy Széchenyi-idézet:
„Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon senki se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeretek nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze!”
A sorozat kötetei: Természettudományi ismeretek, Egészségi ismeretek, A falusi gazdasági udvar egészségtana, A gyermekszeretet iskolája, A közgazdasági ismeretek könyve, Közjogi alapismeretek, Magánjogi alapismeretek, Magyar költők, Magyar történelem életrajzokban, Az olvasás és írás könyve felnőttek számára, Számolás és mérés a mindennapi életben, Szemelvények hétszáz esztendő dalterméséből, A szülőföld és honismeret könyve, Széchenyi tanításai.
De hangsúlyozták, hogy a központi segítséget mindig a helyi igényekhez kell igazítani, hogy minél kevesebb legyen a sekélyes, tudálékos, felesleges előadás.
Kertészeti tanfolyamot szerveztek pl. a zemplén vármegyei tanítók részére Tarcalon, a legkiválóbb megyei szakemberek tartották az előadásokat. Az asszonyoknak főzőtanfolyamokat tartottak.
A városokban szabadegyetemeket szerveztek, pl. Esztergomban 1922-25 között 61 előadó 66 témában tartott előadást. A fővárosi szabadegyetem előadássorozatáról írta a Magyar Országos Tudósító: „a padsorokban a főváros társadalmának legkülönbözőbb rétegei voltak képviselve. Egyszerű emberek, asszonyok, jólöltözöttek, magasrangú hivatalnokok, katonák és egyszerű munkások, kereskedők, kisdiákok és egyetemi hallgatók.” (Ünnepélyes külsőségek között nyílott meg a fővárosi szabad-egyetem, 1935)
Fontos cél volt az analfabétizmus csökkentése, felszámolása, s az iskolából kikerülő ifjúság rendszeres szellemi oktatása. Ennek jó terepe volt a leventemozgalom, téli foglalkozásaival.
Elhatározták a magyar népzene összegyűjtését és rendszerezését. A magyar népdalkincs legszebb 90 darabját gramofonlemezre vitték, s 100 gramofont bocsátottak a népműv. bizottságok és iskolák rendelkezésére.
A Klebelsberg-minisztérium és Nevelős Gyula egyik szívügye volt a dalárda-mozgalom, a magyar dalkultúra fejlesztése. Az énekkarok alakulását dalárdaversenyek szervezésével ösztönözték. A dalárdák rendkívül kedveltek voltak az országban, 550 dalárda alakult.
1935-ben a Néptanítók Lapjába A magyar dal védelme címmel írt komoly dolgozatot. „Őseredeti szilajság vagy búsongó panasz, titkos fájdalom, magárahagyatottság, a pusztai élet sóhaja, a falusi este csillagos ege, a katonás lélek keménysége mind benne van a magyar dalban, érthető világossággal és tiszta költészettel. [… ] A magyar dal a magyar nemzet lelkének közös idegszála” – írta, s megfogalmazta, miként lehet és kell karnagyképzéssel, dal- és kottagyűjteményekkel megfelelő rangot biztosítani a daltanulásnak és éneklésnek, megvédve azt az értékzavartól. (Nevelős, 1935)
Különösen fontos része volt az iskolánkívüli népművelésnek a népkönyvtári mozgalom. 1600-nál több népkönyvtár alakult a minisztérium adományából, értékes törzsállománnyal. A további állománygyarapítást is folyamatos ajánlásokkal segítették. Nevelős Gyula látogatásai során sorra megnézte a népkönyvtárakat is.
Felismerték a mozgóképszínházakban és oktatófilmekben rejlő lehetőségeket. Népművelési mozgóképszínházakat nyitottak, vasárnapi filmmatinét indítottak. Iskolákat láttak el filmvetítő gépekkel, elterjedt a vándormozi intézménye.
A rádiós távoktatás is megvalósult. A falusi és tanyasi iskolák több száz rádiókészüléket kaptak, hogy hallgathassák a vasárnap délutáni ismeretterjesztő műsorokat.
A műkedvelő színjátszás fontos eleme volt különösen a falvakban az iskolánkívüli népművelésnek. Ennek segítésére Műkedvelők színműtára címen jegyzék készült az előadásra alkalmas színművekről, jelenetekről.
Nevelős Gyula ideája volt az un. népházak – a mai művelődési házak, faluházak – létrehozása.
Rendkívül sok intézményt, szervezetet látogatott meg, figyelemmel kísérte minden megyében a népművelési bizottságok munkáját.
Nyírségi látogatásáról 1929-ben beszámolt a Nyírvidék c. lap. Az „erős aktivitású” min. tanácsos a tanítói képesítővizsga szüneteiben „élénk figyelemmel” érdeklődött az iskolánkívüli népművelés ügyéről. Szombat délután részt vett a Tisztviselő dalkör versenypróbáján, s meleg elismeréssel nyilatkozott a színvonalról. Vasárnap bokortanyákba látogatott. Sulyánbokorban Szmolár Mihály könyvszerető gazda kalauzolta, megnézték az öreg iskolát, benne a népkönyvtár agyonolvasott könyveit, s Szmolár gazda saját kis könyvtárát. Benkőbokorban tisztelgő leventeszakasz, s Lovas Kovács János fogadta, a gazdák agilis szószólója. Megmutatta a régi és az új iskolát, s iskolát kért a cigánybokoriaknak is. Az iskolában Koreny Gyula tanító várta, a tanya népével megtöltötték a nagy tantermet, s együtt hallgatták meg az asztalon álló rádióból a vasárnap délutáni rádiós szabadegyetem adását. A látogatás alatt Kemény Péter, a nyíregyházi tanítói járáskör elnöke, a tanyák kitűnő ismerője adott értékes információkat a bokortanyák települési viszonyairól, etnográfiájáról. (Nevelős dr. min. tanácsos az iskolánkívüli népművelés irányítója a nyíregyházi tanyákon, 1929)
A különböző tanfolyamokon, tanácskozásokon maga is tartott előadásokat, pl. egy, a kultúra fogalmát megvilágító előadásáról olvashatjuk: „Hazaszeretettől izzó magas színvonalú beszéde, mely valóságos szónoki remekmű volt, szűnni nem akaró éljenzést és tapsot váltott ki a hallgatóságból”. (A móri ismereterjesztő tanfolyamok záró ünnepélye, 1927)
Cikkeiben, előadásaiban megfogalmazta legfontosabb gondolatait a népműveléssel kapcsolatban.
Legfontosabb célok: a tanköteles koron túl az elemi népoktatás esetleges hiányosságait pótolni, az iskolák által nyújtott műveltséget kiegészíteni, ill. továbbfejleszteni, általában a lelki élet művelése és ismeretek nyújtása által lehetővé tenni, hogy az állampolgárok a nemzeti közösségnek és saját maguknak erkölcsi és anyagi érdekeit öntudatosan tudják szolgálni. Olyan ismereteket kell adni, amelyekre a magánéletben, az állampolgári és társadalmi életben minden embernek elkerülhetetlenül szüksége van.
Az önművelésnek hasznosnak kell lennie. A parasztembernek hiábavaló lenne a balneológiát tanulmányozni, de nem hiábavaló a gyümölcsfák betegségeit és kártevőit ismerni.
A leghelyesebb önművelés a kultúregyesületekben történhetik. Ilyenek az ifjúsági egyesületek, legényegyletek, gazdakörök, olvasókörök, tűzoltóegyletek. Fontos, hogy e helyi egyesületeknek megfelelő vezetői legyenek, s e vezetők folyamatos segítséget kapjanak.
Az önművelés legáltalánosabb forrása a könyv, mégpedig az értéket közvetítő könyv. Ezért fontosak a népkönyvtárak, vándorkönyvtárak. Ugyanilyen fontos eszközei az önművelésnek ma már a film, a mozi és a rádió is. Az önművelés helye a népház, kultúrház, amelynek ma már minden helységben lenni kellene. Legyen benne terem, ahol előadásokat, színjátékokat rendezhetnek, népkönyvtár, s különféle ismeretterjesztő eszközök, elsősegélynyújtáshoz szükséges eszközök, tűzoltó felszerelés (Nevelős, A magyar nép önművelési lehetőségei, 1926)
Az iskolában szerzett műveltség a háború után már nem elég az élethez, az iskola csak a műveltség alapjait tudja lerakni. Az ismeretek egyre bővülnek, s hamar elavulnak, a nemzetközi versenyben egyre több tudás, szakértelem kell, hogy megálljuk a helyünket. Állandóan lépést kell tartani a szüntelenül haladó és változó kultúrával. (Nevelős, Népművelés az iskolán kívül, 1929)
A megyék népművelési bizottságai időről időre értékelték munkájuk eredményességét, s ezekben Nevelős Gyula munkáját is méltatták.
„Tudást, megértést, ember- és hazaszeretetet hirdet az a tábor, értéket óv és nevel” – olvashatjuk egy összefoglalásban. (A mi könyvünk, 1928)
A Nyírvidékben a szabolcsi népművelésről szóló cikkét így fejezi be a nagyhalászi tanító: „Külön kell megemlékeznem még egy hivatalos tényezőről, aki egyben a magyar népművelés éltető lelke. Ez: Nevelős Gyula, miniszteri tanácsos. ... Meggyőződésem, tisztább tudású és ideálisabb lelkű vezető aligha állhatna a magyar népművelés hivatalos kormányrúdjánál.” (Gábos, 1929)
1936-ban, 57 évesen ment nyugdíjba.
A Néptanítók Lapja felemelő írásban búcsúztatta. Néhány gondolat ebből:
„A magyar közigazgatási funkcionárius példaadó típusát alakította ki magában. Rendszeretete, munkabírása, fiatalos energiája, szervezőkészsége, a dolgok mélyére látó s mindig a lényeget kereső éles tekintete, a közérdeket pillanatra nem tévesztő, lelkiismeretes kötelességtudata: hivatali magatartásának legfőbb vonásai.” Aki kapcsolatba került vele, megismerhette „lényének néhány szubjektív, egyéni vonását: Munka- és ügyszeretetét, mely hivatali és magánéletét valami egészen kivételes egységbe fogta; forró magyar szívét, melyben eszményi tisztaságban élt fajszeretete, nem a hangos, hanem a hasznos munkálkodó hazafiság; emelkedett, derűs világnézetét, amelyet egyetemes, katolikus életideálok határoztak meg s hatottak át szinte diákos frisseséggel.”
„Közel másfél évtizedig állt az iskolánkívüli népművelési szervezetek élén s ma elmondhatjuk: mindaz, ami e téren szép, nagy, nemes és hasznos dolog történt, elsősorban az ő érdeme! Kitűnő szervező tehetsége, szívós akarata, törhetetlen hite és meggyőződése, felkészültsége és bámulatos intuíciója szinte a semmiből fejlesztette ki az iskolánkívüli népművelés alapjait, szervezetét és tartalmát.”
Mindemellett „Nevelős Gyula hivatott művésze a magyar nyelvnek s valóságos mestere a tollnak. ... Ha kell: érvekkel, ha kell: hangulatos elbeszéléssel, színes leírással, megindító közvetlenséggel vagy eredeti humorral, de mindig bámulatos szerkezeti biztossággal és fölénnyel vezeti az olvasót okos, józan, közérdekű tanításainak elfogadására.” „Mind e képességekhez járul végül Nevelős Gyula pompás előadókészsége. A népművelés megszervezésében, köztudatba gyökereztetésében, munkatársai táborának megteremtésében rendkívül nagy szerepe volt az ő kitűnő előadásainak. A népművelési előadóképző-tanfolyamok legmélyebb hatású előadásai mindig az övéi voltak. Problémákat vetett föl, távlatokat nyitott és utakat jelölt ki a munka és a fejlődés számára, — frázis és a külső hatáskeltés eszközei nélkül, tisztán a mondanivaló tartalmassága, a meggyőződés őszintesége és a kifejezés művészi ereje által.” (Nevelős Gyula miniszteri osztályfőnök nyugalomba vonult, 1936)
Nyugdíjas éveiben is aktív maradt mind a népművelési mozgalom segítésében, mind egyesületi munkákban, s rendszeresen írt könyvismertetéseket a Katolikus Szemlébe történeti, szociológiai, gazdasági munkákról, pl. Veres Péter Paraszt sors – magyar sors c. művéről.
S mit hoz a sors és a történelem? egy ilyen pálya után 1951-ben megfosztották nyugdíjától, ugyanis egy törvény szerint minden állami tisztviselőt, aki az elmúlt rendszerben egy bizonyos rangot elért, automatikusan töröltek a nyugdíjasok sorából. Keserű évek után 1956. november 19-én halt meg.
Utóélete
2021-ben bukkantam a gazdag folyóiratanyagra az ADT és Hungaricana oldalain Károlyfalva múltja után kutakodva. Mivel nem dolgozták még fel a munkásságát, a falu honlapján rögzítettem róla mindent, amit megtudtam, segítséget kapva leszármazottaitól is. A Kazinczy Társaság 2022. évi Széphalom-évkönyvébe megküldtem az őt bemutató írást, s ez egy elbeszélésével együtt meg is jelent. A múlt év folyamán a falu önkormányzata javaslatot kért egy eddig névtelen kis utca elnevezésére, őt javasoltam, így utcanevet kapott szülőfalujában. A megismertetését és megbecsülését egy emléktábla állításával gondoltam teljesnek, ez folyamatban van.
Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros
Irodalomjegyzék
A mi könyvünk. (1928). Békés. 64. sz.
A móri ismereterjesztő tanfolyamok záró ünnepélye. (1927). Kis újság. 7. sz.
Egey, T. (1990). Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között. In T. Egey, Fejezetek Pest megye történetéből. Budapest.
Gábos, K. (1929). Gondolatok a szabolcsi népművelésről. Nyírvidék. 295. sz.
Károlyfalva honlapja. (2005). Letöltés dátuma: 2023. november 24, forrás: https://karolyfalva.blogspot.com/p/nevelos-gyula-irasai.html
Nevelős dr. min. tanácsos az iskolánkívüli népművelés irányítója a nyíregyházi tanyákon. (1929). Nyírvidék. 142. sz.
Nevelős Gyula miniszteri osztályfőnök nyugalomba vonult. (1936). Néptanítók Lapja. 23. sz.
Nevelős, G. (1926). A magyar nép önművelési lehetőségei. Nyírvidék. 218. sz.
Nevelős, G. (1929). Népművelés az iskolán kívül. Nyírvidék. 179. sz.
Nevelős, G. (1935). A magyar dal védelme. Néptanítók Lapja. 12. sz.
Tanácskozás az iskolánkívüli népművelés ügyében. (1925). Esztergom. 91. sz.
Ünnepélyes külsőségek között nyílott meg a fővárosi szabad-egyetem. (1935. október 1.). Magyar Országos Tudósító.
,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése