Hauser-család

 Mesél egy régi porta s egy régi csűr,

 

az egyetlen csűrünk, ami még áll, mert kőből épült, nem paticsból, deszkából, s túlélte, hogy megszűnt a földműves-állattartó életforma, és már nincs rá tovább szükség.

A Hauser család tulajdonában áll, ők építették, az a Hauser család, amely a legendás 16 bevándorló család egyike volt.

Hauser Franz Xavér 1703-ban született a németországi Denkingenben, felesége Friedrich Priska (1714-1773). 1737-ben kötöttek házasságot. 1749-ig kilenc gyermekük született. (Johann, Johann, Josef, Ambrosius, Mária, Andreas, Mária, Bartholomeus, Christina). Az első Johann és Mária és a legkisebb, Christina kisgyermekként meghaltak. Bizonyára nem volt könnyű az évente gyarapodó család megélhetése. Ezért nagy döntést hoztak. Csatlakoztak  a kialakuló, Magyarországra irányuló vándorlási hullámhoz, s elindultak az új hazába. 

Franz Xavér szülei ekkor már nem éltek. Élt viszont mint egyedülálló idős rokon, nagybátyjának, Georg Hausernek (aki Denkingen első schulmeistere/iskolmestere volt) a felesége, Ursula Betting, aki ekkor már nyolcvanas éveiben járt. Az idős nagynénit is magukkal hozták. 

Franz Xavér és Priska magyarországi élete nem jól kezdődött, a gazda nemsokkal a megérkezés után, 1752. október 23-án, 49 évesen meghalt, s ugyanebben a hónapban meghalt Ambrosius fia is. A 38 éves özvegy itt maradt 5 gyermekkel s az idős matrónával, Ursulával, részeseként az új életet teremtő kis közösség küzdelmeinek. Az erdőirtással megtisztított új faluhely utcácskájában kaptak telket, amelyen  majd a felnövő András fiuk maradt gazdaként (1745-1813). Ursula asszony 98 éves korában, 1761-ben halt meg Károlyfalván.

András egy fiatal, kétgyermekes özvegyet, Nán Franciskát (Schmidt János özvegye) vette feleségül 1771-ben. Nekik 7 gyermekükről tudunk: János György, Pál, József, Katalin, Menyhért, Katalin, Casparus/Gáspár. Az első Katalinról és Gáspárról tudjuk, hogy kisgyermekként meghaltak. Franciska is meghalt Gáspár születését követően, így a 42 éves, 5 gyerekes András hamarosan újranősült, Krámer Katalinnal a következő évtizedben négy gyermekük született: András (1788, csecsemőhalál), Anna (1790-), Mária (1792-1849, későbbi Brogli Józsefné) és József (1796-).

Az 1781-ben született Melchior (Menyhért) gazdálkodott tovább felnőttként a szülői portán. Az ő nevére máig emlékezhetünk a faluban, leszármazottai többediziglen viselték keresztnevét ragadványnévként: Menyhár András, Menyhár Náci a mai legidősebbek fülében még ott csenghet, mint gyermekkorukban hallott, emlegetett név. A trauczonfalvai Braun Mária volt a felesége, 9 gyermekük született: György, János, Mária, András, József, Antal, Magdolna, Mária, Klára. Törekvő, gyarapító gazda volt, az 1830-as években károlyfalviak földeket vásárolhattak az újhelyi határból a Fekete-hegy alján és a Veresharaszton, összesen 21 parcellát, ennek a nagyobb részét Hauser Menyhért vásárolta meg.

A portán maradók sorsát figyelemmel kísérve, József lesz a következő generációk sorában. Ő 1816-ban született, felesége az 1821-es születésű Velti Anna, 1842. július 30-án keltek egybe. Az anyakönyvi bejegyzések József társadalmi státuszát ilyen kifejezésekkel rögzítik: közsorsú (1844), földművelő polgár (1849), gazda (1849), lakhelye pedig a templommal, templomúttal szemközti 47. sz. ház.

Róla már - az alábbi térkép alapján - biztosan tudjuk, hogy a mai Hauser-házban élt, a felmenőkről ez bizonyítékok híján feltételezés. 

 

Az 1866-os részletes falutérképen egy hosszú parasztházat látunk, a szemközti oldalon hátrébb az udvarban egy – valószínűleg – gazdasági épületet, a telek felénél a hátsó föld, az un. hostát előtt nagy csűrt. A fekete tintával rajzolt részek rögzítik az 1866-os állapotot. A piros tintásak néhány évtizeddel későbbi, valószínűleg 20. század eleji, de legkésőbb 1920-as évekbeli kiegészítések az akkori állapotról. A többihez hasonló, átlagos parasztportának mondható, a gazdálkodáshoz szükséges épületekkel.  A hosszú épülethez hozzátoldottak még egy helyiséget, s talán a csűrt újjáépítették egy tűz (1891?) után (újabb piros vonalak). Hogy ugyanott építették újra, három szomszédos csűrrel együtt, ahol előzőleg volt, ez a ritkább esetek közé tartozik, mert a leégett csűrök többségét, hátrébb építették újra, hogy a csűrtűz ne terjedhessen könnyen át a lakóépületre. Igaz, azok közelebb voltak a lakóépülethez, mint ez. 1874-ben ill. 1898-ban haltak meg, 58 ill. 77 éves korukban.

9 gyermekük született, a nevek is kb. ugyanazok, mint az előző generáció gyerekeié (Klára, Mária, Rozina, Erzsébet, Katalin, András, Rozina, Mária, Mária Anna). A lányok a legtöbben falusiakhoz mentek férjhez. 
András maradt a portán, továbbvitte a gazdaságot, s apjáéhoz, nagyapjáéhoz hasonló tekintélynek örvendhetett a faluban. 1854-ben született, 25 évesen nősült, a falubéli Rák Magdolnát vette feleségül. Többször is bírónak választották, 1885-1886-ban, 1893-95-ben. Ennek emlékét egy csinos kis régi íróasztal is őrzi. Az ő, nem tudni miért kapott Cser ragadványneve is él még a faluban, leszármazottai ragadványneveként, s a Cseregarte helynévben, mely nem messze a falun kívül, a bányácski úttól jobbra eső szép gyümölcsöskertet jelölte, amit svábkertnek is hívtak az idegenek. Szép kort élt meg, 1932. december 27-én halt meg, 86 éves korában, ekkor már egy éve özvegy volt. Sajnos fotó nem maradt róla.

5 gyermekük született: Ignác (1884-1954, Menyhár Náci, aki emellett a Csákó ragadványnév első tulajdonosa is, amelyet kedves lováról kapott, mert mint az 1. világháborúban részt vett lovashuszár, nagyon szerette a lovakat), Anna (1886-1945, későbbi Nezáczki Mártonné), Katalin (1889-1969, későbbi Schmidt Fábiánné), András (1894-1978), s végül 1898-ban halva született még egy fiúk, aki így nevet sem kapott.
Az élők mind a faluban alapítottak családot, s ma is élő terebélyes családfák ősei.

András maradt a házban, örökölte dédapja keresztnevét ragadványnévként: ő volt a "Menyhár András". A sárospataki Alsóhatárból hozott feleséget, Medve Máriát, 1920-ban volt az esküvőjük. Két leányuk és három fiúk született. András 1948-ban özvegyen maradt. A leányok (Erzsébet és Mária) máshova mentek férjhez, a legidősebb fiú, József 18 éves korában meghalt, a kisebbek, András és Imre a faluban alapítottak családot, a házban Imre maradt a családjával, aki fiatalemberként a téeszben még traktoros volt, de aztán már szakított a földművelő-állattartó életmóddal.

Hauser András (1894-1978) a gazdálkodás mellett 1945 után aktívan folyt bele a falu közéletébe is. 1945-ben a megalakuló kisgazdapárt vezetője, 1946-ban benne van a Közellátási Bizottság vezetőségében, 1947-ben az egyházközség képviselőtestületének tagjai közé választják, 1949-ben tagja lesz a megszüntetett Hangya szövetkezet helyén alakuló Földművesszövetkezet vezetőségének, 1956 október 29-én ő lesz a megalakuló, egy hétig működő Nemzeti Tanács elnöke.

1962, az egyháztanács

 

1960-as évek, családi körben 

A csűr

A telek végében álló csűr még nincs rajta az 1866-os térképen, s a későbbi kiegészítésein. Így szinte biztosra vehető, hogy a 20. század folyamán épült. 1938 szeptemberében - a Nyírvidék tudósításában olvashatjuk - négy szomszédos csűrrel együtt leégett Hauser András csűrje, a tűz átterjedését a lakóépületekre sikerült megakadályozni. Ezek azok a szomszéd csűrök lehettek, amelyek szinte egymást érték a porták közepén, az 1891-es falutűz után is eredeti helyükön maradtak vagy építették őket újra. 

A ma is álló kőcsűrt feltehetőleg ezután építette Hauser András a portája végébe. (De nem kizárt a lehetőség, hogy korábban, s 1938-ban csak a tetőszerkezet égett le.)  A csűr főfalai kőből épültek, cseréptetővel – ez ritkaságnak számított, a csűröket általában patics illetve deszkafallal, zsuptetővel építették. A fiatal gazda biztosra akart menni a jövőbeni tűzesetekkel kapcsolatban.  A csűr a szénásszekérrel átjárható, két oldalrekeszében tartották a betárolt takarmányt és gazdasági eszközöket. Középen állt a szekér. Az oldalfalak felső része deszkapalánkos, közepetáján a takarmányos oldal paticsfallal zárt, de sáros tapasztás nélkül, hogy szellőzhessen a széna. A másik oldal, ahol a gazdasági eszközöket tárolták, középen deszkafallal zárt. A kőfalak vakolatlanok, így szabadon tanulmányozható a technika, amellyel a kőfalakat rakták. A falak kb. fél m szélesek, két nagy kő egymáshoz illesztésével kötésben, és a rések kisebb kövekkel való kitömésével készültek. Ablakmagasságban végig látható az elválasztás, eddig rakták körbe első körben, majd magasították az ablakok beiktatásával. A hosszanti falon a keskeny magas ablakokat felül enyhe félkörívben rakták körbe hosszabb keskeny kövekkel. A súlyos sarokköveket s a kövek külső felületét gondosan simára faragták. Gazdasági melléképületként nem tartották fontosnak bevakolni. A csűr fontosabb tartós elemeit tekintve jó állapotban van (kőfalak, tető gerendaácsolata, cserépfedés), a deszkából és paticsból készült falrészek erősen megrongálódtak, de még látszik az eredeti állapot, a belső rekeszek kialakításának fái sem épek már, de tisztán látható a szerkezet.

A ház

A 19. századi egységes falukép szerint, ez is fehérre meszelt, oromzatos parasztház lehetett eredetileg.

A most palatetővel fedett, kőporos, kőoszlopos, tégla-dufartos házról 1956-ból maradt a legkorábbi felvétel, a nagyobbik lány, Bözsi esküvői csoportképén. Látszik a kőkeretes, szellőzőnyílásos bejárati ajtó is, belül a pitvar mögött eszerint ott volt a szabadkéményes konyha. A dufart előtt kővel szegett járda. Egyértelműen módosabb háznak látszik falusi viszonylatban.

A ház előtt tetszetős fakapu volt még az 1960-70-es években. A járdarész, akár az utcán, szegélykővel kirakva. A dufartos tornác könyöklővel néz az utcára. A kaput vaskos kőoszlopok fogják közre.

A következő kép az 1950-es évek elején valószínűleg az ő hátsó udvarukon készült, s itt az udvar felől láthatjuk a tágas portát, s a kamillával sűrűn benőtt, nagy lombos fákkal árnyékolt hátsó udvart.

Hogy milyen lehetett a lakóház beosztása eredetileg, már nem tudható, mindenesetre a hosszából ítélve a szokásos két szoba, pitvar- konyhánál több helyiség lehetett benne. Az átalakítás a szabadkéményes konyha megszüntetésével egyidejűleg történhetett. A lakótér mögött, vele egy fedél alatt kamra, istálló, műhely. A padlásra szénafeladó. Az udvaron fásszín, kút, pince. A lakóépülettel szemközt igényesen kialakított (nem összetákolt) nyárikonyha, melyet a 20. század folyamán építettek (mert a térképeken még nincs rajta), s még ekkor is kőkeretes, vastáblás ablakkal.

Az 1930-as években épített gazdasági épületek, melléképületek még a 19. századi hagyományok szerint épültek. A ház és a porta nagyrészt az eredeti állapotában maradt meg, a gazdasági helyiségekben maradt szerszámokkal, eszközökkel együtt.

 

  

  

A színes felvételek a 2010-es-2020-as években készültek

Köszönet Hauser László és Hauser Zoltán segítségéért!