Egy fiatal pár 1966-ban

Egy fiatal pár

Riport a Deutscher Kalender 1966. évi kötetében

Néha már a nászéjszakán is veszekedés van az új házaspárok között. Ám általában a nászút rózsaszín és égszínkék marad a fiatal partnerek számára, csak ezután kezdődik az együttélés komolysága és nehézsége. Meg kell tanulni közösen gondolkodni, hogy mentálisan jól kiegészítsék egymást. Jó néhány házasság tönkremegy – ahogy a statisztikák ékesszólóan mutatják – ezen a küszöbön. De a károlyfalvi Nezáczki Ignáccal és Katalinnal (vagy ahogy a helyiek szeretettel hívják a falujukat: „Karlsdorf”) ma is tart a nászút. Fél évvel ezelőtt a régi sváb szokások szerint ünnepelték az esküvőt, a násznép ma is a szép, ünnepélyes „virágtáncra” gondol vissza – de az ifjú párnak úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna az esküvő. Olyan gyengédnek és szerelmesnek tűnnek. Tart ez a boldogság? Legalábbis a feltételek adottak.

 

Hétvégén motoroznak  a gyönyörű szülőföldön, a határhoz közeli faluban

A falu kicsi és hangulatos. Hatszáz ember él itt Magyarország legkeletibb sváb közösségében, mindössze 8 kilométerre Csehországtól és néhány tucat kilométerre a szovjet határtól. Mária Terézia idejében Trautsohn herceg telepítette ide valamint Hercegkútra és Rátkára a Fekete-erdő déli részéből érkezőket. Károlyfalva lakosai ma is főleg mezőgazdaságból élnek, akárcsak Ignác és Kató szülei. De a fiatalok már áttörték a tisztán vidéki közösség határait, és a közeli városokba özönlöttek munkáért. Nezáczki Ignác is több mint 260 kilométert utazott Budapestre dolgozni. Amikor még nőtlen volt, az erős, szőke göndör hajú fiatalember egy fővárosi kárpitgyárban keresett munkát. Vonzotta a fővárosi hangulat és a nyüzsgő budapesti élet, bár a bérek ott sem voltak sokkal magasabbak, mint itthon, a havi 1600 forint mellett 500 forintot kellett fizetnie az ellátásért és a munkásszállásért. Bár színes, izgalmas, olykor kalandos volt az élet a fővárosban, egy lány várta otthon, Károlyfalván. Kiskora óta ismerte Katót, és egyre inkább a nyugalmat és a biztonságot kereste a szórakozás helyett, az otthoni tűzhelyet az idegenek helyett. És végül 1965 februárjában, amikor még a hó a mezőkön ragyogott,  hazavitte a szíve. „Most már megint tudom, hova tartozom – mondja ma –, túl mélyen gyökereztem a falunkban. A város sok érdekes dolgot kínál, de miután megkóstoltad, hirtelen újra hazavágysz."

Amikor a Máriahalmi tánccsoport Károlyfalván járt,
zsúfolásig megtelt a kultúrház terme. Fiatal párunk sem hiányzott...

Tele tervekkel

„Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát – ezt mondják ma is az öregek a falunkban. Ebben van némi igazság” – magyarázza a fiatal feleség otthon tartózkodásának okait. „Kényelmetlenül érzi-e magát valaki a városban vagy jól érzi magát falun – ez attól függ, hogyan állítod be magad, és hogy lépést tudsz-e tartani a korral.” A fiatal pár modern életszemléletű, és tele van tervekkel. Mindenekelőtt egy szobát kell hozzátenni a házhoz, mert belátható időn belül egy házaspárból igazi családdá válnak. Fürdőszoba is kell. Emellett a mosógép és a televízió is a jövő „kívánságlistáján” szerepel. Annak érdekében, hogy ezek a kívánságok a lehető leggyorsabban teljesüljenek, sokat spórolnak. De nagyon szerencsések: a szüleikkel élnek, és sok élelmet a szüleik háztartásának termékeiből kapnak. Az istállóban tehenek vannak, és négy disznót hizlalnak. Tyúkok tojnak és nyolc liba növöget. Egy kis szőlő pedig ad néhány hektoliter finom tokaji bort. Így megspórolhatják annak a közel 3000 forintnak majdnem felét, amit Ignác és Kató együtt keresnek havonta. És már jövő májusban szeretnék megvalósítani a terveiket.

Az ifjú pár korántsem unatkozik, egyáltalán nem visszahúzódó. A lehető leggyakrabban járnak táncolni és vesznek részt más rendezvényeken. Nemcsak az volt becsületbeli dolog számukra, hogy a Német Nemzetiségi Szövetség tavaly májusi fellépésén ott voltak, sőt a program teljes ideje alatt álltak, mert minden hely foglalt volt, hanem az előadás szereplőinek is nagyon örültek. És amint a tavaszi nap egy kicsit felmelegíti a levegőt, megjelennek  az első friss zöld hajtások, Nezáczki Ignác előveszi vadonatúj motorkerékpárját, és felülteti fiatal feleségét a második ülésre. Mint a szél járják aztán az országot, minden szabad percükben, amikor jó az idő.  Tokajba, Miskolcba, Debrecenbe, s igen, még a Balatonra is eljutottak már. Amikor pedig a német egyesület ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, a motoros út egyenesen Budapestre, a „Nagy Sváb Bálra” vezetett.