2016. március 21., hétfő

Nyitott pincék 2008

Nyitott pincék -  2008. augusztus 16. - Károlyfalva, Felsőpincék



A Zemplén fesztivál idejében - keretei között - érdekes próbálkozást tett a falu: egyik rejtett értékét megmutatni kívánva vendégeket invitált a felsőpincékhez.
Kétség kívül jelentős és kívülről is látható változások mennek végbe a helyszínen az utóbbi években. A leglátványosabb változás az elektromos áram megjelenése a pincesoron, de a megújuló homlokzatok, a környezet rendbetétele is árulkodik róla, hogy megindult az öreg pincesor megújhodása. Ebbe a folyamatba illeszkedett az első Nyitott pincék napja Károlyfalván. Hagyományteremtő szándékkal indították útra ezt a jó kezdeményezést! 


A faluháztól induló felvonuláson a helyi népitáncosok, megerősítve egy síppal-dobbal (nádi-hegedűvel), holdas-csillagos vörös zászlóval, szép népviseletben felvonuló török táncosokkal verbuválták a falusiakat, vendégeket. A pincék elé kanyarodva rögtönzött utca színpadon jó hangulatú műsort mutatott be felváltva mindkét hagyományőrző együttes. A végén a törökök táncba vitték a közönség vállalkozóbb részét is. Megjelent és köszöntötte a kezdeményezést Szamosvölgyi polgármester  úr is!











    
Támogatásként a vendégektől némi forintot kértek, s ezért kóstoláshoz szépen díszített üvegpohár és 10 db jegy járt.  A  műsor után a közönség némi bizonytalansággal közeledett a pincék felé. A hangulat a kedves fogadtatásra és a finom borok hatására könnyen oldódott. A pincéjükre és boraikra joggal büszke vendéglátók kedvesen invitálták a jobbára a helyiek illetve az ismerősök közül kikerülő közönséget  a pincék elé helyezett asztalokhoz vagy a kíváncsiakat a pince mélyére. Sok őszinte rácsodálkozás, régi emlékek, elrévedő visszaemlékezések a helyi idősektől szép színfoltjai voltak a találkozásnak. 

Schmiedt Mártonné, Burger Györgyné

Hauser Lászlóné Fejjel Aranka, Trifonov Tamás

Hauser László


Némethy István, Némethy Istvánné


Szócsin Józsefné, Rendes Imre


Bizton sokakat visszatartott még némi idegenkedés, tanácstalanság, hogyan, miként is közeledjenek az új rendezvényhez. A baráti pincelátogatás természetes, de így a nagyobb nyilvánosság, a  távolabbi ismerősök okoztak némi tanácstalanságot, melyet feloldott a közvetlen hangulat, s a helyi idős emberek természetes közvetlensége. Ide-oda belehallgatva el lehetett kapni olyan szavakban is megfogalmazott gondolatokat, mint: „Jó emberek laknak itt”  vagy  „Máskor is szívesen jártunk erre.” Nagyon szimpatikus volt a „nem helybéli” pincetulajdonosok ismerkedése a helyiekkel, az arcról ismerős helybéliekkel. Visszatérő kérdések, a termőhely beazonosítása, a pince története után sok személyes kérdés is tisztázásra került. Környékbeli városból, távoli szabolcsi kisvárosból, a pincét rutinosan kezelő, az ismerősöknek besegítő szakember, fiatal nyugdíjas, pincét, szőlőt öröklő helybéli, távoli városból pincét vásárló városlakó… mind-mind megtalálható volt. 

Deutsch Angéla, Csikó József

Burger Zoltánné, Brogli Vendelné, Szűcs István

Burger Zoltánné, Szűcs István, Brogli Vendelné

Schmiedt Barna, Schmiedt Mártonné Suták Mária

Csernai Ferenc

Nezáczki Ignácné, Schmiedt Barna

Lauber Imre, Csernai Erika, Nezáczki Ignácné

Nezáczki József, Csernai Ferenc, Schmiedt Barnáné, Schmiedt Barna

Az egész délutánt oldotta a török vendégek közvetlensége, a szinte mindenütt felbukkanó, viseletükről, fizimiskájukról jól felismerhető törökök, akik - a helybéliek rácsodálkozása mellett - az iszlám szokástól eltérően sem a finom sváb szalonna-falatokat, sem a nem elhanyagolható alkoholt tartalmazó finom borokat nem utasították vissza. Legalább közelről láthatták az emberek, hogy az iszlám országok lakói is közvetlen, kellemes emberek lehetnek. Öröm volt látni, hogy a fiatalokkal az angol a nyelvi híd. 



       
Gondolom, nem hasonlítható ez az első lépés a hajósi pincefaluban vagy az egri Szépasszonyvölgyben tartott rendezvényekhez. Nem is baj, hogy a tanulási folyamat ezen fokán családiasabbra, szerényebbre sikerült. Folytatni kell, nagyobb hírverés kell, tapasztalatot kell szerezni a pincés gazdáknak, a szervezőknek, még a vendégeknek is. Egy ilyen alkalom hírverés, bemutatkozás, mind a helynek, mind a bornak,  mind a községnek, s a tágabb területnek. Biztosan sokan szeretnénk, hogy jó hírét messzire vigyék a helybéli embereknek, az itt termő finomságoknak, az emberek kedvességének.



 Közgazdasági enciklopédiák leckéje: „Távlatokban is gondolkodva a hosszabb-rövidebb időt itt eltöltő vendégek által helyben elfogyasztott, kis tételben megvásárolt és magukkal vitt termékekből keletkezik a legnagyobb haszon.  A visszatérő vendég az igazi vendég…” lehet még ilyeneket mondani, de nagyon fontosnak tartom az anyagi megerősödés mellett az emberi kapcsolatok erősödését is. Ezek nem elválasztható dolgok! Tisztában kell lenni a múlt értékeivel, büszkének kell lenni azokra, s ennek tudatával lehet építkezni tovább…..

Trifonov Tamás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése